Horváth Árpád - Pap János: Technikatörténet. 2. kiadás (Budapest, 1970)

Az antik világ

kapcsolására szolgált* A csap maga alig különbözik a na használatos vizelzáró főcsapoktól* A csap forgója 19 évszázad múltán is tökáletesen zárt, ami azt bizonyltja, hogy gépi megmunkálással készült, cart hogy két kúpos felület pontosan illeszkedjek, azt kézi megmunkálással szinte lehetetlen elérni, hiszen ott a kuposságnál, az átmérőnél, a hengerpalástnál és egyéb helyeken elkerülhetetlenek a hibák. A csapdarabon a kutatók esztergaosucsszegek okozta bemélyedósakat is felfedeztek*

A hajón talált fémanyagok különböző összetételüek, ami azt bizonyltja, hogy más-más helyekről származtak. A csapház összetétele például 7*51% ón, 19,20% ólom és 73,4% vörösréz, a csapforgóó pedig 7,53% ón, 17,07% ólom és 74,86% vörösréz.

Meglepő a gépelemhez használt bronzanyag összetétele is: 13,2%-a ón, 83,32%-a vörösréz, 3,38%-a ólom és 0,10%-a vas. Feltűnően nagy az óntartalom. Az utóbbinak nyilván a forgácsoló megmunkálás megkönnyítése volt az oka.

Igen érdekes ókori gépelem a hajón talált keaényfából készült fogaskerékmaradvány is. A könnyen törő és deformálódó töredékek összerakása, rekonstruálása, óriási feladatot rótt a kutatókra. A darabokból arra a következtetésre jutottak, hogy & két abroncs közé iktatott facsapok fogakat alkottak és kupkerékkel kapcsolódtak.

A rabszolgaerőre épített római technika emelte a csodálatos középületeket - részben ma is használt - vízvezetékeket. A római technika ha mennyiségileg sokat is alkotott, minőségileg nem haladta meg a görögökét.

22