Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Szerszámok kőből és vasból
TÖMEGGYÁRTÁS Egy ötlet, amely forradalmasította a gyártást, és az addig „luxusnak” számító cikkeket az egyszerű dolgozók számára is elérhetővé tette Az ipari forradalom idején elért eredmények - mind a szerszámok gyártása és alkalmazása, mind pedig a gőz erejének ipari célú alkalmazása terén - jelentősége és hatása óriási volt. E változások részben a népesség növekedésének, és a kereslet ezzel együtt járó megugrásának, részben pedig a tőkések pénzszerzési vágyának voltak köszönhetőek. Mindkét okot tovább gerjesztette egy újabb fejlemény, a tömeggyártás megjelenése. A fejlett világban ma már tökéletesen természetes dolognak tekintjük a tömeggyártást, a XVIII. században azonban még csak néhány ember volt képes egyáltalán felfogni ezt az elképzelést. A tömeggyártáshoz - nagyon leegyszerűsítve - tulajdonképpen két alapvető fontosságú követelménynek kellett teljesülnie. Az első az, hogy a korábban kézzel végzett munkafolyamatokat gépesítsék, ami felgyorsítja a gyártást, és növeli a kapacitást. A második követelmény az, hogy az egyes termékek alkatrészeit teljesen egyformára kell gyártani, hogy egymással felcserélhetőek legyenek - ez lerövidíti az összeszerelési időt, és lényegesen megkönnyíti a karbantartást. E két követelmény teljesülésének általában van egy másik következménye is, mégpedig az, hogy az adott termék gyártásához szükséges folyamatokat részműveletekre bontják, s azokat szakosodott, kevésbé képzett munkások vagy speciális gépek végzik el. Ahelyett tehát, hogy mondjuk, egy órának valamennyi alkatrészét az a mesterember készítené el, aki végül össze is szereli a szerkezetet, többen dolgoznak a szerkezet előállításán: az egyik a fogaskerekeket készíti, a másik a rugókat, a harmadik a számlapot, a negyedik a tokokat, és egy ötödik szereli össze az egészet. Ebből a rövid leírásból is világosan kiderül, hogy a gyártásnak ez az új formája gyökeresen átalakította a munkavégzés utódját: nagyon különbözött az addigi eljárásoktól, de rendkívül logikus volt. Nem is meglepő, hogy e rendszer első megálmodói közül többeket is a francia felvilágosodás logikus gondolkodása ihletett meg. Egyikük például egy francia tábornok volt, Jean-Baptiste de Gribeauval, aki 1760-ban olyan kézifegy-94 Thomas Jefferson verek gyártását javasolta, amelyek alkatrészei felcserélhetőek lettek volna. Hasonló módon gondolkozott Honoré Blanc is, aki Gribeauval támogatásával meg is próbált ezzel a módszerrel puskákat gyártani. A francia forradalom és Gribeauval halála miatt Blanc nem sok sikerrel járt, annyit viszont elért, hogy elképzeléseit megismerte a kor egyik legbefolyásosabb személyisége, az 1801-ben az USA elnökévé választott Thomas Jefferson is. Jefferson lett ezen elképzelések egyik fő szószólója abban az országban, ahol a tömeggyártás elsőként meghonosodott. Az amerikai fegyvergyártók A XIX. század elején az amerikai fegyvergyárosok és katonák egyként lelkesedtek a cserélhető alkatrészekből összeállított fegyverekért, mert belátták, milyen nagy előnyt jelent a gyors összereszelés és az egyszerű javítás. Hamarosan már több vállalkozó is volt, aki megpróbált ezzel a módszerrel fegyvereket gyártani az USA Hadügyminisztériuma számára. Eli Whitney és Simeon North az első sikeres gyűrtök közé tartoztak. Mindketten ismertté váltak, bár eltérő okból. Eli Whitney már azelőtt is beírta nevét a technika történetébe, hogy megpróbálkozott volna a tömeggyártással. 1792-ben Georgiában járt, ahol megtudta, hogy a gyapotültetvényesek olyan gépről álmodoznak, amely elválasztaná a magvakat a gyapotszálaktól. Whitney munkához látott, és a következő tavaszon már kész is volt egy olyan szerkezet, amely alkalmas volt erre - a gyapotmagtalanító gép. Hamarosan szabadalmaztatta az egyszerű és sikeres szerkezetet, amely hamarosan teljesen átalakította a pamutipart. A gép, amellyel ötvenszer gyorsabban lehetett megtisztítani a gyapotot, mint korábban, olyan gyapotfajták telepítését is lehetővé tette, amelyeket azelőtt nem ismertek az Egyesült Államok déli vidékein. Eli Whitney találmánya nélkül nem indult volna meg az amerikai gyapottermesztés rendkívüli fejlődése sem. A feltaláló azonban saját sikerének az áldozatává vált. Többen is lemásolták találmányát, és hamarosan már anyagi gondokkal küszködött. Ezért új javaslattal állt elő, amelynek reményei szerint véget kellett vetnie nehézségeinek: felajánlotta, hogy egy tömeggyártási rendszer és képzetlen munkaerő igénybevételével 10 000 pisztolyt készít az USA kormánya számára. Elképzelése nagyon merész volt, csakhogy alábecsülte a megvalósításához szükséges szakképzett munkaerő nagyságát, és késve szállította le termékeit. Mire aláírta második szerződését is a kormánnyal, már más fegyvergyártók is elkezdték a tömeggyártás módszereinek alkalmazását. Whitney remekül népszerűsítette az új termelési rendszert, de nem számolt a nehézségekkel. Gyártóként nem volt sikeres, de az eszmék terjesztésében múlhatatlan érdemeket szerzett. Simeon North jóval óvatosabban viselkedett: alaposan kidolgozta a csereszabatosság biztosításához szükséges szigorú pontossági kritériumokat, majd bemutatta a terméket. Ő találta fel a marógépet, amelynek később számos más iparágban is nagy hasznát vették. Eli Whitney egy Colt forgópisztolyon A revolverek gyártása - különösen Samuel Colt gyárában - a csereszabatos alkatrészekből álló termékek tömeges előállításának egyik legnagyobb hatású korai példája.
