Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Szerszámok kőből és vasból
SZERSZÁMOK Az ember kezdetleges fa- és fémeszközeivel a használati tárgyak mellett már díszeket is készített Neolit szerszámok és fegyverek 1 Agancsfejsze 2 Csontnyélbe foglalt kőpenge 3 Fogazott kőfűrész 4 Csontár 5 Tűzkő nyílhegyek 6 Szigonyfej csontból 7 Tűzkőből pattintott szakóca 8 Szakállas halászhorog csontból 9 Fanyelű kőbárd A neolitikum embere igen hatékony kéziszerszámokat készített, amelyek ugyanakkor nagyon szépek is voltak. Amint arról korábban már volt szó (lásd 12-17. old.), a szakóca és társai igen magas kidolgozottsági szintet értek el, és némi specializáció is megfigyelhető volt már - más-más formák fejlődtek ki az egyes alapfeladatokra, például a vágásra, a kalapálásra, a kaparásra és a lyukasztásra. A tűzkő azonban nem alakítható korlátlanul úgy, hogy közben használható is maradjon. A földművesek első eszközei közül például a sarló volt az egyik legfontosabb. Ez akkor volt igazán hatékony szerszám, ha hosszú, félhold alakú pengéje, és ahhoz csatlakozó nyele volt. A korai földművelő közösségek után fennmaradt leletek közt találtak ugy an néhány sarlót, de a megfelelő méretű tűzkődarabok viszonylag ritkák voltak. A régi egyiptomiak végül kiváló megoldásra leltek: sarlóikat fából készítették, s abba apró tűzkő-pengéket erősítettek, hogy folyamatos vágóéit kapjanak. Fémek és a szerszámok fejlődése A neolitikum műszaki fejlődése az ilyen szerszámokkal elérte lehetőségei határát. Fémek használatával persze sokkal többre mehettek. A korai kultúrák többségében a réz volt az első fém, amelyet említésre érdemes mennyiségben használtak, és amelyből szerszámokat készítettek. Ez a fém meglehetősen puha, ami azt jelentette, hogy könnyű volt megmunkálni, viszont a belőle készült tárgyak nem mindig voltak erősek, és gyorsan elveszítették az élüket. A fémművesek viszonylag hamar felfedezték, hogy hidegkovácsolással ez az anyag is keményebbé tehető - ha elég sokat kalapálják, a réz majdnem olyan kemény lesz, mint a kovácsoltvas. Ráadásul a korai fémművesek egy részének volt még egy előnye: a Perzsa-öböl környékének első bányáiból előkerülő érc nem volt tiszta, a réz mellett nikkel és ón is volt benne. Ezek a fémek egy olyan természetes ötvözetet alkottak, amelyből kovácsolással még keményebb anyagot állíthattak elő. Az ennek megfelelő, később már mesterségesen is előállított ötvözet, a bronz, majd a vas még jobb alapanyagnak bizonyult a szerszámkészítők számára. A fémeszközök kialakulásának több módja is volt. Néha például közeli rokonság figyelhető meg a fémeszközök és az előttük használt szerszámok között. Az egyiptomi fasarló félhold alakja - immár rézből vagy bronzból megformázva - a Közel-Keleten és még távolabb is sokfelé feltűnt. A szerszámok korai, majd a középkorig tartó fejlődésének bemutatására azonban a famegmunkáló eszközök kínálják a legjobb példát. Fúrószerszámok A neolitikum szerszámkészítői hegyes csont-, agancs- és kődarabokat készítettek a lyukasztáshoz. A fémek használatával vékonyabb, bár nem feltétlenül hegyesebb eszközök készítése vált lehetővé, és az erős fa nyélbe rögzített fémárral nagy> nyomást fejthettek ki, s nagyoti sokféle anyagba fúrhattak lyukakat. Lyukak készítésére szolgált a húros pergőfúró is, amely nagyon hasonlít az ősember tűzgyújtó szerszámára. Az egyszerű, hegyes szerszám azonban egyszerűen benyomul a munkadarab anyagába, nála sokkal többet ér egy olyan eszköz, amely el is távolít valamennyit a fából. így’ fejlődtek ki a kétélű és a kanalas fúrófejek, amelyek használat közben kivájták maguk alatt az anyagot. Ilyen fúrófejeket már az asszíriai szerszámok között is találtak, de még a rómaiak is használták azokat. 82 Húros pergőfúró és néhány fúrófej
