Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Szerszámok kőből és vasból
SZERSZÁMOK KŐBŐL ÉS VASBÓL Úgy tűnik, az emberi faj sikerre született. Nagy agyunk van; felegyenesedett tartásunk révén kezünk szabadon maradtak, hogy dolgozhassunk; s e kezeket formájuk miatt ügyesen tudjuk használni. Kezünk azonban nem képes elvégezni minden feladatot, amit mi szeretnénk elvégeztetni. Testünket ki kell egészítenünk valahogy, hogy erősebbek, ügy esebbek lehessünk. Szeretnénk felvágni a fát, feldarabolni az ételt, megőrölni a gabonát, varrni, halászni vagy' vadászni. Ezért az ember mindig is használt eszközöket. Ezt más állatfajok is megteszik: közeli rokonaink, az emberszabású majmok például figyelemreméltó ügyességgel bánnak az eszközökkel, de még egyes madárfajok is használnak ágdarabkákat arra, hogy' élelmüket másként hozzáférhetetlen helyről is megszerezzék. Viszont az ember az egyetlen faj, amely szerszámokat használ a szerszámkészítésre - tehát az ember egy tudatosabb, kevésbé megalkuvó módszert választott fennmaradása biztosítására. A legkorábbi, legegyszerűbb szinten ez csupán annyit jelentett, hogy őseink köveket ütögettek össze úgy, hogy az ütögetett kőről darabkák pattantak le, s végül kialakult rajta egy' vágóéi. Az első próbálkozások eredményeiről ma alig hinnénk el, hogy szerszámok voltak - ezek egyszerű kavicsok, amelyeknek egyik szélét egy kicsit leütögették. Az eszözök azonban fokozatosan egyre fejlettebbek, egyre specializáltabbak lettek. A korong alakú kaparó, a hegyes szakóca és néhány, más típus mindennapos használati tárggyá vált. Őseink elgondolkoztak bizonyos feladatokon, és használható megoldásokkal álltak elő. Az utolsó jégkorszak alatt és után (több tízezer évvel ezelőtt) egész sor újfajta szerszám jelent meg. Egy részük vadászatra és halászatra szolgált - például a horgok és szigonyok, a lándzsák és nyilak. A gyakran csontból készített tűk és árak az állatbőr-ruhák iránti igény növekedésével együtt tűntek fel. A kések formája változatosabb lett: voltak például hosszú, vékony aratókéseik és kisebb, gondosan megmunkált élű darabok is a húsok és bőrök felvágásához. Ha jobban megnézzük ezeket a tárgyakat, sok még ma is használt kéziszerszám őseire ismerhetünk bennük. A kalapácsok, fejszék, fúrók és vésők a ma emberének éppen olyan ismerősek, mint amilyenek az ősemberek számára voltak. Ha jobban belegondolunk, még a „modem” szerszámok sem annyira mások - az elektromos fűrész alapelve ugyanaz, mint távoli őséé, csak éppen villanymotor hajtja. Ezek mellett az eszközök mellett azonban egy sor olyan szerszám is megjelent, amelyek más dolgok készítését tették könnyebbé és gyorsabbá. A görögök és rómaiak idejében már számos egyszerű gépet is használtak - ékeket, emelőket, csigákat, csörlőket és csavarokat. Ezek megnövelték az ember erejét, segítségükkel a nehéz tárgyakat is jóval könnyebben mozgathatták, mint korábban. A modern korra fejlődtek ki azok az eszközök, amelyek megnövelték az ember termelőkapacitását. Közülük a szerszámgépek - például az esztergák, vágó- és sajtolóberendezések - hatása volt a legnagyobb: ezek gépi úton, nagy sebességgel végeznek el olyan feladatokat, amelyek korábban a mesteremberek számára hosszú órákig tartottak. A gépek fejlődése az automatizálással és a számítógépes vezérléssel mostanra olyan magas szintre jutott, hogy néha úgy tűnik, az emberre már semmi szükség a gyártási folyamatokban. Különös, de a kézi munkával készített holmik ma értékesebbek, mint valaha: még mindig nagyra értékeljük a mesterembert, aki csak keze ügyességére és egyszerű szerszámaira hagyatkozva készít egyedi tárgyakat. 80
