Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPÉDIÁJA „Pótalkatrészek” Egy másik terület, ahol jelentős fejlődést értek el, az emberi test „pótalkatrészeinek” a készítése és alkalmazása volt. Mesterséges végtagokat, műfogsorokat, és a kényelmet vagy a testi funkciókat szolgáló számos, más segédeszközt dolgoztak ki vagy fejlesztettek tovább ebben az időszakban. Mivel a régi sebészek egyik leggyakoribb műtété az amputálás volt, a falábat már évszázadok óta ismerték és használták, sőt, már a Kr.e. V. századból is fennmaradt róla egy leírás. A XIX. század előtt azonban alig akadt olyan művégtag, amely hasonlított volna az eredetire, vagy amely bármilyen módon ízületekkel lett volna ellátva. Ezek a „pótalkatrészek” csúnyák voltak, s viselésük sem volt kényelmes - csak a gazdagok engedhettek meg maguknak olyan művégtagokat, amelyek valamiképpen ellensúlyozták ezeket a hiányosságokat, de még ezek is távol álltak a természetességtől. Voltak ugyan gondosan kidolgozott, mozgatható ízületekkel ellátott műkarok és -kezek, ám ezeket rendszerint fegyverkovácsok készítették, és a csatatéren nagyobb hasznukat vehették, mint a rajztábla mellett. A nagy7 változás 1815-ben következett be, amikor Anglesey márkijának egy különleges műlábat készítettek. Itt már ügyeltek arra, hogy7 a végtag hasonlítson a márki hiányzó lábára, s térdben és bokában is ízületet építettek bele. A műkarokon is sokat javítottak, elkészítettek egy olyan típust, amelyet szíjakkal lehetett felerősíteni, viselése kényelmes volt, és a vállizmok megfeszítésével könyökben még be is hajlíthatták. Az efféle művégtagok gyorsan elterjedtek, és az élethű művégtagok hamarosan már nemcsak a gazdagok számára voltak megfizethetőek. Látásjavító eszközök A szemüveg is évszázadok óta ismert eszköz volt, de nagykorúságát csak a XIX. században érte el. Itt nem is annyira a kész eszköz minőségével voltak problémák, mint inkább az egyes betegek számára legjobban megfelelő lencsék kiválasztásával. Korábban az volt a szokás, hogy a Szemüvegek közel- és távollátáshoz 78 szemüveget készen vásárolták, sokszor vándorkereskedőktől. A XIX. század elején azonban rájöttek, hogy a szemüvegre szorulók alapos vizsgálatával sokkal jobb eredményeket érhetnek el. A szemészek ezért próbalencse-sorozatokat kezdtek használni, és azokkal vizsgálták, hogy melyikkel lát a legjobban a páciens. Ezt a módszert a korszerű vizsgálati eljárásokkal - például a szemfenék-tükrözéssel - kombinálva nagyszerű sikereket értek el a látáshibák javításában, és sok olyan szabványt dolgoztak ki, amelyeket még ma is használnak. módszerek például az új gyógymódokkal kísérletező orvosok számára is sokat értek. Az is gyakori volt, hogy előítéletekkel kellett szembeszállniuk - legyen szó bár Vesaliusról, akinek nem sikerült meggyőznie a papokat, vagy mondjuk, az érzéstelenítés úttörőiről, akiknek eredményeiben még orvoskollégáik közül sem sokan hittek. Munkájuk együttvéve az orvostudomány fejlődésének legkiemelkedőbb szakaszát alkotja. Még ma is a lekötelezettjeik vagyunk. A múlt hagyatéka A XIX. században számos orvostudományi felfedezés született, közülük az itt leírtak a legfontosabbak közé tartoznak. Valamenynyien a korábbi évszázadok olyan nagy tudósainak eredményeire építettek, mint Vesalius vagy Harvey. Gyakran egymás munkájából merítettek - az új diagnosztikai Hagyományok találkozása A magasan képzett gyógyítókat és csúcstechnikát megtestesítő berendezéseket félve nultató korszerű orvostudományt látszólag széles szakadék választja el a sok, ősi életmódot folytató kidtúrában még ma is használt gyógynövénykúráktól. Azonban a fejlett civilizáció orvosainak is van mit tanulniuk a másik féltől, s ennek eredményeként tovább javulnak kilátásainkaz egészséges életre.
