Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
AZ ORVOSLÁS FEJLŐDÉSE A sztetoszkóppal az orvosok végre „beleláthattak” betegeik testébe, a fertőtlenítő- és érzéstelenítőszerek pedig biztonságossá és fájdalommentessé tették a műtéteket Edward Jennemek a védőoltások terén végzett munkájával nagyjából egyidőben kezdődött meg az élet általánosan is tudományosabb szemléletének a kialakulása. Az orvostudománynak sok előnye származott ebből például azáltal, hogy az anatómia tanulmányozása egyre jobban elterjedt, rendszerezettebbé és pontosabbá vált. E folyamat gyökerei a XVI. századig, a Padovai Egy etem nagy anatómiaprofesszora, Andreas Vesalius munkásságáig nyúlnak vissza. Vesalius kutatásaihoz több jelentős elődjének, például a Kr.u. II. században élt, de hatását a középkoron túl is éreztető görög-római Galénosznak a munkáit vette alapul. Mindenesetre kétségtelen, hogy Vesalius volt az első, aki tudományos vizsgálat tárgyává tette az emberi test belsejét. Akkoriban a halálbüntetés mindennapos volt, így nem volt hiány „egészséges holttestekből”, amelyeket Vesalius felboncolt, majd feltérképezte csontjaikat, izmaikat és belső szerveiket. Előadásai rendkívül népszerűek voltak, a témát kiváló rajzaival és vázlataival illusztrálta - ezeket később külön is kiadatta. Vesalius tulajdonképpen egészen egyszerű dolgot művelt: szétszedte a testet, alaposan megvizsgálta, és feljegyezte, amit látott. Eközben olyan tudásanyagot gyűjtött, amely felbecsülhetetlen értékűnek bizony ult az őt követő orvosok számára, olyan térképet készített az emberi testről, amelyet mindenki megértett. Abban a korban ez felháborító cselekedetnek számított: úgy tűnt, egy szerre fenyegeti a régi módszerekhez ragaszkodó orvosokat, akiknek ósdi elképzeléseit gyökeresen felforgatta, valamint az egyház képviselőit, akik Vesalius módszereit és eredményeit is sértőnek tekintették. Ez az erős ellenállás arra kényszerítette Vesaliust, hogy elhagyja Padovát, és V. Károly németrómai császárnál keressen menedéket udvari orvosként. Vesalius nehézségeit ugyanaz a tényező okozta, amelylyel a történelem során oly sok, új ötletekkel előálló férfinak és nőnek is szembe kellett néznie: a nagyhatalmú érdekcsoportok ellenállása. 72 A XVII. századi angol William Harvey a régi nézetek egy másik úttörő felforgatója volt. A híres padovai orvosi egyetemen tanult, ahol Vesalius is tanított, és ő fedezte fel a vérkeringést. Visszatekintve elég meglepő, hogy Vesalius, a zseniális megfigyelő nem értette meg a keringési rendszert. Mindenesetre tény, hogy ő még nem értette meg, mi a jelentősége a véredényeknek a szervezetben; ez a felismerés így Harveyra maradt. Az angol tudós Vesaliuséhoz hasonló módszereket alkalmazott, de ő több különböző állatot is felboncolt, és vizsgálatait a keringési rendszerre összpontosította. Tanulmányozta a szív működését, megfigyelte, hogy ez a szerv minden összehúzódásakor vért présel ki magából, s végül megtalálta azt is, hová kerül az így kilökött vér. Hamarosan felfedezte a vérkeringésért felelős vénák és artériák egész rendszerét. Harvey korszakalkotó felfedezést tett. Eredményei nemcsak a vérkeringés ismerete szempontjából voltak fontosak, hanem azért is, mert elősegítették egy alapvetően új kép kialakulását az élő testről, amelyben a különféle anyagok (a tápanyagoktól az oxigénig) az e célra szolgáló járatokon keresztül a szervezet minden pontjára eljuthatnak. Harvey felfedezése alapján már azt is ki lehetett találni, hogyan terjednek szét a betegségek a szervezetben. A XVIII. század, amikor Jenner a védőoltásokkal kapcsolatos munkáját végezte, az orvosi egyetemek első nagy' korszaka volt, s ekkor jöttek létre a Vesaliushoz és Harveyhoz hasonló tudósok munkáját tovább folytató nagy hírű intézmények (például Edinburghben). Megkezdődött az egy főre eső orvosok számának a növekedése, a népszerű gyógyfürdőkben vett fürdőkúrák divatosságának növekedése pedig sokakat rá-A XVI. és XVII. században az anatómia tanulmányozása az orvostudomány egyik központi kérdésévé vált, s Vesalius és követői az úttörők lelkes kíváncsiságával kezdték vizsgálgatni a tetemeket.
