Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
VÉDŐOLTÁSOK Egészséges embereket fertőztek meg betegségekkel, amelyeket szervezetük antitestei maguktól is leküzdötték: így kezdődött a közegészségügy forradalma A XVIII. századi Európában a himlő rengeteg ember halálát okozta. Gyorsan terjedt, és áldozatait társadalmi osztályra való tekintet nélkül szedte. Néha különösen heves járványok törtek ki, amelyek rövid idő alatt megdöbbentően sok emberrel végeztek. Azok pedig, akik elkapták ugyan a betegséget, de túlélték, halálukig szóló emlékeztetőt kaptak a testüket elcsúfító sebhelyek formájában. Egyetlen vigaszuk az lehetett, hogy többé már nem kellett tartaniuk a rettenetes kórtól, ugyanis a beteg az első fertőzés során védettségre tett szert. Ez a tény indított néhány orvost arra, hogy kísérletezni kezdjen a védőoltásokkal: fertőzött anyagokat vettek a himlősöktől, és abból megpróbáltak kis adagot átadni másoknak abban a reményben, hogy így csak enyhe lefolyású betegség alakul ki. Ez a módszer azonban nagyon kockázatos volt. A kór még kis adaggal való oltás esetén is srílyossá vagy akár végzetessé fejlődhetett, ráadásul az így beoltott személy a betegség hordozójává vált, s másokat is megfertőzhetett. A himlő továbbra is rettegett gy ilkos maradt. Az az ember, aki megváltoztatta ezt a helyzetet Edward Jenner volt, egy' gloucestershire-i lelkész fia, aki felnőve szülővárosában, Berkeleyben lett orvos. Jenner előbb egy helyi orvostól tanult, majd Londonba utazott, hogy a korszak egyik vezető orvosának, a Szent György Kórházban dolgozó John Hunternek a tanítványa legyen. Ily módon megismerte a gyógyításról alkotott hagyományos és modern elképzeléseket is, és a tudásnak ez az elegye felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult orvosi tevékenységében és a himlő elleni küzdelmében. Hagyományos orvoslásról szerzett tapasztalatai révén Jenner ismerte azt a népi bölcsességet, hogy azok, akik tehénhimlővel betegszenek meg (ez egy marháktól elkapható enyhe lefolyású betegség), általában már nem fertőződnek meg a himlővel. Vajon milyen hatása lehet egy olyan védőoltásnak, amelyet egy tehénhimlős betegtől vett anyaggal végeznek el? Vajon a beteg csak az enyhébb kór ellen szerez védettséget, vagy a himlő ellen is? 70 A Hunter mellett végzett munka alapján Jenner jól tudta, hogy elképzeléseit csak kísérletek utján teheti próbára. Végül 1796 májusában érkezett el a megfelelő alkalom. Ekkor vittek el hozzá egy helyi fejőlányt, bizonyos Sarah Nelmes-t, aki megkapta a tehénhimlőt. Jenner fertőzött anyagot vett tőle, és azzal beoltotta a nyolcéves James Phippst. A kisfiú ennek eredményeként ugyancsak tehénhimlős lett. Jennemek most már azt kellett megtudnia, vajon elkapja-e a fiú a himlőt, ezért újabb oltást adott neki - de ekkor már himlős anyaggal. A fiú nem betegedett meg, és Jenner ezzel igazolta elképzelése helyességét. Ma már talán szörnyen kockázatosnak tűnhet, hogy egy orvos így megfertőzzön egy kisgyermeket himlővel, de nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban a himlővel történő védőoltás elfogadott módszernek számított, amelynek révén a beteg esetleg elkerülhette a végzetes betegséget. Jenner munkáját csak lassan ismerték el. A tárgyról írt első értekezését a Királyi Természettudományos Akadémia 1799-ben visszautasította, ezért az orvos saját pénzén adatta ki eredményeit. A védőoltás, más szóval vakcináció (a latin vacca szóból, amely tehenet jelent) hasznossága azonban annyira magától értetődő volt, hogy Edward Jenner módszerei hamarosan terjedni kezdtek Nagy- Britanniában, Európában és Amerikában is. A többi betegség védőoltásokkal való leküzdéséhez persze még rengeteget kellett dolgozni. A XIX. század végén aztán a francia Louis Pasteur és a német bakteriológus, Robert Koch (ő a tuberkulózis, a kolera, a bubópestis és a malária elleni oltóanyagokat kereste) munkássága helyezte tudományos alapokra a védőoltások gyakorlatát, s ezzel a nyugati világ nagy részen alapvetően átalakították a közegészségügyet. A folyamatot azonban Jenner indította el, ezért milliók tartoznak neki hálával - az életükért. Jenner óriási kockázatot vállalt, amikor első páciensét tehénhimlővel oltotta be. Ilyen jellegű kísérleteket ma már sehol nem engedélyeznek. A merész vállalkozást siker koronázta, és ennek hasznát végül milliók élvezhettek. 1796 Edward Jenner tehénhimlővel oltja be James Phipps-t (fent)
