Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
FEMEK AZ ÉPÍTÉSZETBEN A vas hasznos építőanyagnak bizonyult hidakhoz, gyárakhoz és a magasba nyúló épületekhez, s ennek az anyagnak köszönhető a felvonó megjelenése is A világ országai közül elsőként Nagy- Britanniában indult meg az ipari forradalom. Hatása a XVIII. századtól kezdve vált érezhetővé, és az építőipar szempontjából nézve az első fontos változások a szállítás terén jelentkeztek. A XVIII. századi csatornákat a XIX. században az utak, a hidak és a vasutak követték. Ezek építésénél nagy7 hatású, új módszereket is alkalmaztak, melyek közül - megint csak az építőipar szempontjából nézve - a vas alkalmazása volt a legforradalmibb újítás. A vasnak a fával szemben nyilvánvaló előnyei voltak, hiszen nem volt gyúlékony, és nem is korhadt el. Az új irányzat leghíresebb és legmeglepőbb alkotása az első kizárólag vasból épített híd volt a nyugat-angliai Coalbrookdalenél, amelynek nevét azonban hiába keresnénk a térképen, ugy anis a települést azóta Ironbridge-nek (Vashíd) hívják e nagyszerű mérnöki teljesítmény tiszteletére. A hidat III. Abraham Darby vasöntő építette, valószínűleg a munkálatok befejezése előtt két évvel elhunyt T. F. Pritchard tervei alapján. A konstrukció bizonyos szempontból egyáltalán nem tekinthető eredetinek, hiszen ugy anarra a sémára készült, mint sok más íves kő- és fahíd a megelőző századokban. Ugy anakkor egyszer s mindenkorra bebizonyította, milyen nagyszerű lehetőségek rejlenek ennek az „űj” anyagnak az építészeti felhasználásában. Hasonlóan nagy' hatású mérnöki alkotás volt az észak-walesi Pont Cysyllte vízvezeték, amelyet 1795 és 1805 között épített az ipari forradalom egy másik jól ismert egyénisége, Thomas Telford. A vízvezeték lényegében egy öntöttvas vályú, amely magas kőíveken halad át a Dee folyó felett. A vályúban az Ellesmere csatorna vize folyik. Ez az építmény is feltűnő mé)don, nagy' nyilvánosság előtt hirdette a vas erejét és sokoldalú felhasználhatóságát. Ezek a hidak még merészebb terveket sugalltak. Telford 1801-ben a London Bridge újjáépítésére vonatkozó javaslatában már tisztán vasszerkezetű hidat tervezett. Elképzelése szerint, amelyet végül nem valósítottak meg, egyetlen nagy, kecsesen ívelő szelvényes vasszerkezet hidalta volna át a Temzét. A híd fesztávolsága 183 m lett volna, s mint- 60 egy 20 m-rel emelkedett volna a víz szintje fölé. Bár nem építették meg, a híd műszakilag már akkor is megvalósítható lett volna - annyi haszna pedig feltétlenül volt, hogy mindenkinek feltüzelte a képzeletét, aki csak látta a rajzokat. E mérnöki alkotások születésével nagyjából egy időben kezdtek el az építészek a vas épületekben való felhasználásával kísérletezni. James Wyatt például vasszerkezeteket használt, amikor 1802 és 1811 között London Kew nevű városrészében új palotát épített III. György' király számára. Ezt az épületet azóta lebontották, de egy még híresebb társa, a brightoni Királyi Pavilon máig fennmaradt. A fantasztikus épületben, amelyet John Nash tervezett a Régensherceg számára, vaslépcsők vannak, a tetőt pedig néhány helyiségben, például a nagykonyhában hatalmas pálmafatörzseknek álcázott vasoszlopok tartják. Más tervezők vaskonzolokkal próbálkoztak a templomi erkélyekhez, bár ezeket az építészeti puritánok a templombelsőkkel teljesen összeegyeztethetetlennek tartották. Üzemek, gyárak és raktárak Ebben az időszakban az építészek már elkezdtek kísérletezni a vas mint szerkezeti elem felhasználásával a gyáraknál és raktáraknál, ahol az új anyag valahogy helyénvalóbbnak tűnt. Hamarosan rájöttek, hogy egy' öntöttvas oszlopokból és keresztgerendákból álló rendszer nagyszerű váza lehet az ipari épületeknek. Használatával tágas szabad terekhez jutnak, amely ideális a nagyméretű gépek elhelyezésére vagy nagy' menynyiségű termék tárolására. A vasszerkezettel emellett több emeletet is építhettek, mint korábban. Az első olyan épület, amely kizárólag vasoszlopokból és -gerendákból álló szerkezettel készült, az 1790-es években épített Benyon, Bage and Marshall fonoda volt Shrewsbury közelében. A példát hamarosan sok más gyár- és raktártulajdonos is követte, mivel felismerték az előnyeit. Megszületett az a séma - az épületet szabályos terekre felosztó vasszerkezet -, amely hosszú időre meghatározójává vált a Nyugat ipari épületeinek. Ezekben az épületekben persze a hagyományos építőanyagoknak is megvolt a maguk helye. A külső falak rendszerint téglából készültek, és gyakran készítettek lapos téglaboltozatokat a szinteket elválasztó vasgerendák alá. A tégla ilyen felhasználása jelentősen növelte az épületek tűzállóságát. Akadtak aztán olyan épületek is - például a liverpooli Albert Dock környékén -, amelyeknél a szerkezet súlyát klasszikus stílusú oszlopok tartották. Közelebbről azonban kiderült, hogy ezek az oszlopok is öntöttvasból készültek. A XIX. századi gyárak sokszor jóval hagyománytisztelőbbnek látszottak, mint amilyenek valójában voltak. Az első gyárak közt nem egy akadt, amelynek tervei valóban szokatlan és újszerű elemeket is tartalmaztak. Az egyik ilyen, 1801-ben épült üzemben például a gyár Watt-féle gőzgépének fáradt gőzét átvezették az öntöttvas oszlopokon, így oldva meg az épület fűtését. A század előrehaladtával mind több gyárban szereltek fel gázlámpákat. James Watt, az az ember, aki hatékony szerkezetté fejlesztette a gőzgépet, és aki társával, Matthew Boultonnal sikeres gyárossá vált, tökéletesen beleillett a vasszerkezetes építészet korának ipari társadalmába. Elég újító szellemű volt ahhoz, hogy felismerje az új építészeti megoldás igényeit, s gyárában elő tudta állítani a szükséges elemeket. Ezek után nem meglepő, hogy neki is része volt az egyik legelső vasszerkezetes épület, a Manchester környéki Salfordban felépített Philips and Lee’s pamutszövöde tervezésében és kivitelezésében (1801). Az ebben a szövődében alkalmazott építészeti újítások közül az egyik legfontosabb az I-gerenda volt. Ezt a fajta fémgerendát azóta is használják az épületek A szenet és vasércet termelő bányákhoz kezdetben lóvontatású vasutak vezettek. E szerény kezdetekből alakultak ki az olyan műszaki újdonságok, mint az első vashíd, amely annyira nagy szenzáció volt, hogy a városnak, ahol áll, azóta is Ironbridge (Vashíd) a neve.
