Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
ÉPÍTKEZÉS KŐBŐL ÉS BETONBÓL Famegmunkálási módszereiket kőre alkalmazva, hihetetlenül bonyolult és gyönyörű emlékműveket emeltek isteneiknek, uralkodóiknak A kő szinte a legelső pillanattól kezdve fontos szerepet játszik az emberi technika történetében. A kőeszközök készítése fejlődésünk meghatározó lépése volt. Mindazonáltal a kő megmunkálása évezredeken át csak igen apró léptékben folyt. Távoli őseink csak szakócákat, késeket és kaparókat, vagy a gabona lisztté őrlésére használt kézimalmokat készítettek kőből. E tárgyak többségét ugyanaz a személy készítette, aki használta is - és rendszerint akkor készítette el, ha szüksége volt rá. A sikeres vadászat után például ott helyben készíthették el a kést, amivel aztán feldarabolták a zsákmányt. Ha volt kéznél megfelelő alapanyag, az egész gyerekjáték - legalábbis annak, akit a szülei alaposan megtanítottak a kőpattintás mesterségére. A kőből való építkezés ennél összehasonlíthatatlanul bonyolultabb művelet volt. A nyersanyagot először is nagy mennyiségben kellett kibányászni a kőfejtőkben; aztán rendszerint el kellett onnan szállítani az építés helyére; és még a legegyszerűbb kőház elkészítésén is jó néhány embernek kellett dolgoznia. Ezek után egy általán nem meglepő, hogy eleinte az ember csak ott próbálkozott a kőházak építésével, ahol nem talált más, könnyebben megmunkálható anyagot, például fát. Persze ez a helyzet sem tartott örökké. Egy es korai közösségek már nagyon régen is nagyszerű kőépítményeket emeltek. Málta kőkorszaki lakói például Kr.e. 3600 körül építették a lenyűgöző tarxieni kőtemplomokat. A párosával álló, hatalmas kőtömbökből kifaragott, félkör alakú kamrák alkotta templomok felépítése egészen hihetetlen erőfeszítéseket, nagy szakértelmet és rengeteg emberi munkát igényelt. Bármilyen csodálatosak is, a máltai kőtemplomok elszigetelt példák csupán, egy gyorsan felvirágzó, majd rejtélyes módon eltűnő kultúra alkotásai. Előbb-utóbb azonban létre kellett jönnie állandóbb civilizációknak is, ahol már elég munkaerő állt rendelkezésre a nagy mennyiségű kő kifejtéséhez és szállításához, és ahol az uralkodó osztálynak elég hatalma volt ilyen nagyszámú munkás tevékenységének meg- 48 szervezéséhez és irányításához. Az első ilyen civilizáció az ókori Egyiptom volt. A piramisok Az ókori Egyiptom civilizációja szigorúan hierarchikus felépítésű volt. Legfelül állt a fáraó, Felső- és Alsó-Egyiptom kettős királyságának ura. őt fontossági sorrendben a papokból és írnokokból álló arisztokrácia követte. Még lejjebb helyezkedtek el a rangsorban a kézművesek és a kétkezi munkások. A fáraó hatalmának fontos részét képezték a papság által szervezett bonyolult szertartások, és az uralkodó másvilági életének hasonlóan bonyolult és nagyszabású előkészületei. Ennek megfelelően az ókori Egyiptom máig fennmaradt építményeinek nagy részét sírok alkotják, s közülük is a piramisok a leghíresebbek. Dzsószer fáraó nagy, lépcsős piramisa Szakkaránál, és az azt körülvevő temetkezési épületegyüttes a legkorábbi nagyméretű, kőből épített emlékműcsoport, amelyet ismerünk. Ezután sok más piramis épült, legtöbbjük a jól ismert valódi piramis formában. A legismertebb piramisegyüttes Gízánál emeltetett. A szakkarai piramis Kr.e. 2686 körül épülhetett, a többiek később, az Óbirodalom és a Középső Birodalom idején, nagyjából Kr.e. 1777-ig. Együttesen egy magasan fejlett társadalom és építőipar képét tárják elénk. Egyiptomban nagy hatékonysággal végezték el a tervezés, tereprendezés, kőfejtés és -szállítás, valamint az építés munkálatait. Egészen döbbenetes a műszaki fejlettségnek és a puszta izomerőnek az az együttese, ami ehhez a munkához kellhetett. De vajon hogyan épültek a piramisok? Az egyiptomiak nagyon kevés írásos vagy rajzos leírást hagytak hátra e hatalmas emlékművek építéséről. A régészek végül maguknak az épületeknek a tanulmányozása alapján alkottak meg néhány jól hangzó elméletet. Az építkezés első lépései a tervezés és a terep előkészítése voltak. A piramis nem lehetett túl messze a Nílustól, mivel nagy mennyiségű követ kellett a helyszínre szállítani, és ezt legegyszerűbben vízi úton valósították meg.
