Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPED1AJA Az efféle házakkal csak az a baj, hogy' méretük nagyon korlátozott. Lehet, hogy a közelben nincs annyi megfelelő hosszúságú ág ahhoz, hogy' abból elég magas szerkezetet építhessenek. Ha pedig van elég ág, a rendelkezésre álló egészen kezdetleges szerszámokkal gyakran akkor is nagyon nehéz lehet azokat levágni és megmunkálni. A problémára az egyik megoldás az volt, ha a szerkezetet egy' sekély gödör fölé építették - ezzel nemcsak a belmagasság nőtt meg, hanem az épület a menedék funkciójának is jobban megfelelt. Természetesen az ily'en építményeket viszonylag nem túl tartós anyagokból készítették, amelyek azóta már rég eltűntek. Létezésüknek mégis maradt némi nyoma. A dél-franciaországi Terra Amatánál például egy7 középső-pleisztocén (1000 000 - 125 000 évvel ezelőtti időszak) korból származó lelőhelyen ételmaradványokat és - bármilyen meglepő is - egy7 okkerfestéktöredékeket tartalmazó fatálat találtak. A talajban pedig még kivehetőek a kövek és a lyukak körvonalai, ahová a kunyhókat tanó ágakat beszúrták. Ez egy apró település volt, alig néhány kunyhóval, ahol huszonötnél többen feltehetően soha nem éltek egyszerre. A modern kor vadászógyűjtögető népeinek - például az afrikai busmanoknak - a települései alapján ítélve valószínű, hogy abban a korban ez lehetett a jellemző. Az ember évezredeken át élt ilyen és ezekhez hasonló, egyszerű menedékekben. Még a neolitikumban, Kr.e. 6000 körül is ugy anezekből az anyagokból készültek a házak. Egy másik európai lelőhelyen, a szerbiai Lepenski Virnél erősebb fagerendákból, de hasonló módon épített, nagy obb kunyhók maradványai kerültek elő. Ebben az időben azonban már valószínűleg zsúpfedél borította a házakat. A V alakú vázat adó ágak pedig felül villásak lehettek, hogy7 megtarthassanak egy7 vízszintes rudat, amely növelte a gerinc szilárdságát. Az efféle házak már valamivel tartósabbak voltak a korábbi, Terra Amatánál talált fajtánál. A Duna közelében lévő Lepenski Virnél élő közösség már hosszabb időt is eltölthetett egy helyben, hiszen a folyó bőségesen elláthatta őket hallal. Faépületek nemcsak Európában készültek. Lepenski Virnél néhány száz évvel később a kínai Pan Po Csun közelében az emberek egy szerű zsúpfedeles faházakban éltek. Az épületek némelyike kör alakú volt. A belülről rudakkal is megtámogatott tetőt náddal és szalmával fedték. Az épületeknek agy aggal tapasztott veszszőfala volt, vagy is itt már összetett falazóanyagot használtak. Mire az ember idáig eljutott, azt is felismerte, milyen hasznos, ha a házban tűz is ég. A tűz melegen tartotta a bentlévőket, s mivel fedett helyen volt, könnyebben megvédhették a széltől. így7 tehát a Pan Po Csunnál talált kerek házak közepén a padlón tűzhely, a zsúptetőn pedig füstelvezető lyuk volt. 46 Éghajlati viszonyok Tél Tartós, erős hideg, kevés napfény, erős szél Nyár Mérsékelt meleg, erős napsütés Ezek a korai épületek nagyon egyszerűnek tűnnek, mégis évszázadokra megalapozták az építés alapelveit. A nyeregtetőt és a tartóoszlopokat még mi is jól ismerjük. Észak-Európában alig 400 évvel ezelőtt is építettek egyszerű V vázas épületeket. A világ számos pontján ma is találhatunk tapasztott vesszőfalú vagy zsúpfedeles házakat. A Kr.e. 6000 körül élt emberek hosszú-hosszú időre meghatározták a házépítési stílusokat, különösen bolygónk északi vidékein. Sártéglaházak A melegebb déli vidékeken is szükség volt persze menedékre, főleg a hűvösebb és esősebb időszakokban, no meg a ragadozók miatt. Egyes vidékeken az északihoz hasonló módszereket alkalmaztak, ahogy7 az Afrika egy es részein még ma is megfigyelhető. Máshol azonban - különösen a Közel-Keleten, valamint India, Észak- és Dél-Amerika egy es vidékein - alig vannak fák. Ezeken a tájakon az ember idővel kénytelen volt megtanulni, hogy an építhet házakat magából a földből. A sár a napon keményre szikkad. India és Mezopotámia lakói is észrevették ezt, és rájöttek, hogyan hasznosíthatják e jelenséget. Ha a szalmával kevert sarat faformákba teszik, és hagy ják, hogy a keverék kemény re égjen a napon, kőkemény téglák keletkeznek. A szalma segített egybetartani a téglákat akkor, amikor a száradó sár repedezni kezdett. A megszáradt téglákat aztán kivették a formából, s azokból- a szintén hordalékos iszapból készített habarcsba ágy azva - igen tartós épületeket készíthettek. Ha a falakra kívülről egy7 másik, időnként felújítható habarcsréteget- azaz vakolatot - vittek fel, az további védelmet nyújtott; ez különösen ott volt fontos, ahol az időjárás gyakran tett kárt a házakban. így épültek a Közel-Kelet és India termékeny7 völgy einek házai. A folyók gy akran egy másik fontos építőanyaggal, náddal is ellátták az ott élőket. A zsúpfedelek készítésére használt nád szintén elég tartós építőany ag, amely segített megóvni a vele fedett négyszögletes kis házak épségét. Maguk a házak nagyon közel épültek egymáshoz, hogy a bennük élők még nagyobb biztonságban legyenek. Mivel a világnak ezeken a tájain az eső soha nem jelentett komolyabb gondot, az itteni zsúptetők általában lapos kivitelűek voltak. Ezek az állandó épületek ideálisak voltak a világ azon részein, ahol az ember először kezdett mezőgazdasági művelést folytatni, s a föld megműveléséhez megállapodott közösségeket kellett alkotnia. Sártéglákat használtak az első városok, Jerikó és az anatóliai £atal Hüyük építői is. Az északi vidékek zsúp- és faszerkezeteihez hasonlóan ezt az építési módot is tovább használták. A Közel-Keleten ma is sok sártégla épület áll, s vannak köztük több ezer évesek is, Amerikában pedig számos agyag (illetve vályog) épület található. ---------------------------------------------------------------------------------------------*dt Tél Tartós, erős hideg, erős szél Nyár Hosszú, meleg nappalok, hideg éjszakák i Alig van vagy nincs is évszakos ingadozás Forró nappalok, hideg éjszakák Nincs évszakos ingadozás Forró nappalok, meleg éjszakák, erős napsütés, nagy páratartalom, sok eső
