Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPEDIAJA megjelentek volna. Egyes típusoknál az egész ekevas fémből készült, máshol a vassal csak beborították a fát. Az biztos, hogy mindkét típus jóval hatékonyabb lehetett, mint az ekkoriban Nyugaton használt ekék. A kínaiak emellett olyan öntési módszereket is kidolgoztak, amelyekkel jóval kevésbe rideg öntöttvasat készíthettek. A Kr.e. III. században az ebből a vasból készült ekék már egészen bonyolult felépítésűek. Gondosan kidolgozott hegyük volt, szárnyaik pedig a barázda két oldalára vetették ki a talajt. Az ezzel az ekével szántott barázda mélyebb volt, mint korábban, és persze ez az eszköz is kiválóan alkalmas volt a kötött talajok szántására. Az idő múlásával aztán a kínaiak egyre tovább tökéletesítették, egyre nagy obbá formálták az ekevasat. A fém felhasználásával szinte azonos jelentőségű volt a terelőlemez megjelenése. A mai ekéken ez egy7 csavart formájú lemez az ekevas fölött, amely átfordítja a földet és a barázda egy ik oldalára veti azt. Pontosan nem tudni, mikor fedezték fel a terelőlemezt, de a kínai ekéken a Kr.e. I. században már gyakori volt. Ez sok száz évvel megelőzte a terelőlemez európai megjelenését, hiszen ott csak a középkor vége felé kezdték használni. A kínai terelőlemezek ráadásul jobb konstrukciójúak is voltak, mint az európaiak. Kínában a terelőlemeznek mindig is megvolt az a lágy, folyamatos íve, ami a mai típusokon is megfigyelhető. Európában ezzel szemben lapos terelőlemezeket készítettek, amelyek sokkal kevésbé voltak hatékonyak. így7 tehát miközben az európai szántóvetőnek elég gy akran meg kellett állnia, hogy7 letisztítsa az ekevasat és a terelőlemezt - mivel ez utóbbi nem dobta le magáról az összes földet -, kínai társa jóval tovább dolgozhatott megállás nélkül, és biztos lehetett abban, hogy7 a talajt egyenletesen átmozgatja, és a barázda egy ik oldalára veti. Az eddigiek alapján már egy általán nem meglepő, hogy7 a kínai eke jóval simábban, kisebb súrlódással haladt előre a talajban, mint a Nyugaton használt változat. Észak-Európában azért történt némi előrelépés. Itt ugy anis a lapos terelőlemezek 36 mellett kerekekkel is kiegészítették az ekét, ami valamelyest megkönnyítette annak vontatását a vidék erősen kötött talajaiban. Még így sem volt azonban elég egy erős ökör vagy7 ló a szerkezet mozgatásához. A kínai parasztnak még akkor is kevesebb ökörre volt szüksége, mint az európainak, ha kötött talajt szántott. Volt még egy7 további finomítás is a kínai ekéken. Egy állítható rúd kötötte össze az ekevasat a gerendellyel (az eke szárával). Ezzel a rúddal meg lehetett változtatni az ekevas és a gerendely közti távolságot, és így szabályozható volt a szántás mélysége. Ez különösen akkor jött kapóra, ha a földművesnek különböző fajta talajban kellett szántania. Mivel pedig a talajok minősége nem egyenletes, nagy7 mértékben függ az időjárástól, az évszakoktól és néhány egyéb tényezőtől, a beállítás lehetősége óriási segítség volt. Mindenképpen sokkal jobb volt, mint az a módszer, amikor a szántás mélységét azzal szabályozták, hogy mennyire nehezedtek rá az eke szarvára vagy7 szárára. Vándorló tudás A Nyugaton középkor néven ismert időszakban a kínaiak már jóval a világ többi része előtt jártak a földművelés terén. A kínai ekék leírását valószínűleg a Jáva szigetét megjárt holland gyarmatosítók és kereskedők hozták magukkal Európába a XVII. században. A Holland Kelet-Indiai Társaság ekkorra már biztosan megvetette a lábát Jáván, s a Dél-kínai-tengeren át kereskedelmi útvonalakat épített ki Saigon és Kanton felé. Nem sokkal ezután svédek egy7 csoportja látogatott el Kantonba. Azt biztosan tudjuk, hogy7 ellesték a kínai rostálógépek titkát, így7 elég valószínű, hogy látták az ottani ekéket is. A hollandok nem érték be annyival, hogy7 egyszerűen lemásolják a kínai ekét. A terelőlemezt úgy alakították át, hogy jól működjön hazájuk talajaiban is. Miután azonban a hollandok bebizonyították, milyen hatékony7 az ívelt terelőlemez, ez az ötlet is kedvező fogadtatásra talált. A XVII. század végén Angliába látogató holland mérnökök a szigetországba is eljuttatták az ívelt terelőlemezt. Angliában gy orsan elterjedt ez az eszköz, és ki is vette a részét az országon nem sokkal később végigsöprő mezőgazdasági forradalomból. Hasonlóan gyorsan honosodott meg Észak-Európában és Amerikában is. A műszaki tudás terjedése ezután sem állt meg. Amikor Thomas Jefferson az Egyesült Államok alelnöke volt, tudomást szerzett egy, a franciák által továbbfejlesztett ekéről. A differenciálszámítás terén szerzett ismeretei segítségével ő bizonyította be, hogy ez az eke ideális alakú. Az eke fejlődése A világ különböző tájain az eltérő talajviszonyok más-más módon hatottak az eke fejlődésére. A Közel-Keleten és a Földközi-tenger vidékén még ma is viszonylag könnyű ekéket használnak. Észak-Európában tiehezebb ekék alakultak ki, több módosítással, hogy képesek legyenek megbirkózni a kötöttebb talajokkal is. Római eke A hatalmas római birodalomban nagyon sok különböző talajtípus volt. A déli vidékeken továbbra is a legkezdetlegesebb eke eg}> kissé megerősített változatát használták. Későbbi ekék Észak-Európa kötött talajainak műveléséhez nélkülözhetetlen volt a nehéz eke. A középkorban itt gyakoriak voltak a fából készült terelőlemezek. A nagy súly miatt az ekéket csak sok ökör tudta végighúzni a földeken. Ez csak megerősítette a feudális rendszert: a drága ökrök és ekék a földesúr tulajdonában voltak, nem pedig az egyes parasztokéban. Az első előrelépést a kerék felszerelése jelentette, amely megkönnyítette az eke vontatását. Később kidolgozottabb terelőlemezek és ekevasak jelentek meg, s a felhasznált öntöttvas is jobb minőségű lett.
