Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
AZ EKE Az ősi találmányt Kínában továbbfejlesztették Kr.e. 600 körül, de Nyugaton még további 500 évig változatlan maradt A saját élelmüket elsőként megtermelő emberek még nagyon kis területen dolgoztak. Az ősrégészek egy része tevékenységüket nem is földművelésnek, hanem kertészkedésnek tekinti, és ebből már sejthetjük, miről is volt szó. Kezdetleges szerszámaikkal apró földecskéket műveltek meg. A megművelendő területet, gyakran erdő borította, amelynek egy részét a földműves égetéssel tisztította meg. A hamut aztán egyenletesen szétszórta a tisztáson, s a talajt egyszerű ásóbottal lazította fel. Ezután elvetette a magokat, majd egy hajlított bottal - a kapa ősével - művelte tovább a földet. Egy idő múlva valakinek feltűnt, hogy ha egy botot végighúz a földön, azzal egészen jól fel tudja törni a Közel-Keletre jellemző laza talajt. Nagy obb és nehezebb bot még jobban megfelelt a célnak - feltéve, ha a földművesnek elég ereje volt azt megmozgatni. Talán nem is telt bele sok idő, amíg az első földművesek egyike talált egy villás ágat, amelyet két ember húzott, a harmadik pedig mögöttük haladva irányította, s ügyelt arra, hogy a hegye jól belemélyedjen a talajba. Megszületett az első eke. Nem tudjuk, pontosan mikor is történhetett ez. Ez is olyasfajta felfedezés, amelyet a talajt művelő emberek különböző helyen megtehettek. Az ősi Mezopotámia területén, Uruk és Babilon városainak maradványai közt azonban több faragványt és pecsétet is találtak, amelyek kezdetleges ekéket ábrázolnak munka közben - ezek a leletek a Kr.e. III. évezredből származnak. Ekkor valószínűleg már évszázadok óta ismerték és használták az ekét. Igásállatok Az ilyen egészen egyszerű ekével végzett földművelés még mindig csak kis területen lehetett hatékony. Ráadásul a talajnak is megfelelőnek kellett lennie. Ez a fajta eke nem sokat ért északabbra, ahol a talaj általában jóval nedvesebb és nehezebb volt, s hasonló volt a helyzet Ázsia nagy részén is. Nemsokára azonban sikerült továbbfejleszteni a szántást, amely így jóval könnyebb lett és szélesebb körben is elterjedhetett. Az első földművesek nagyjából ugyanakkor kezdték el háziasítani az állatokat, amikor megpróbálkoztak a növénytermesztéssel. Az ökör bizonyult az első olyan állatnak, amely képes volt elvégezni az ember számára lehetetlen vagy igen megerőltető munkát. Csak az ekénk elé kell fogni az ökröt, s máris nagyobb földterületet tudunk megművelni rövidebb idő alatt, s több élelmet termelhetünk. így már addig elképzelhetetlen módon használhatjuk ki a mezőgazdaság tudományának lehetőségeit. Megint csak Mezopotámiából és a Közel- Keletről származik az erről az előrelépésről tanúskodó leletek többsége. A Középső Birodalom (kb. Kr.e. 2130-1777) egyiptomi fáraóinak idejében a sírokba már gyakran tettek ekét húzó ökröket ábrázoló szobrocskákat. A Közel-Kelet nagy civilizációi - sumérok, babilóniaiak, egyiptomiak - immár biztos táplálékforrással rendelkeztek. Fejlődés Keleten Volt egy olyan, a nyugati történészek által gyakran említésre sem méltatott nagy civilizáció is, amely a többiektől függetlenül nagyon sokkal járult hozzá az eke fejlődéséhez. A Kínában felfedezett, kőből készült „ekevasak” a Kr.e. IV., sőt, talán az V. évezredből származnak. Nem kétséges, hogy ezekben a korai időkben sok faekét is használtak Kínában, s az is bizonyos, hogy a hagyományok fennmaradtak - a Kr.e. XIV. századból származó ősi kínai írások már említést tesznek a szántásról. Az az előrelépés, ami Kínát messze a világ többi része elé helyezte, a vasból készült ekevas korai alkalmazása volt. A vas súlya és szilárdsága kedvező, és ez a fém elég könnyen alakítható a föld megforgatásához szükséges formára. A vas ugyan nehezebb, mint a fa, viszont a belőle készült ekevas jóval kisebb súrlódással halad a talajban, mint az, amit fából faragtak. így tehát a vaseke használata könnyebb és gyorsabb is volt, s vele a kötött talajok szántása is jóval egyszerűbb lett. Kínában már a Kr. e. VI. században használtak ekevasat, vagyis 500 évvel azelőtt, hogy a hasonló szerkezetek Nyugaton is Ez a neolitikumból származó, sziklába vésett kép kezdetleges ekét ábrázol, ami azt bizonyítja, hogy ezt az eszközt már az egészen korai kultúrák is alkalmazták. Noha a képről nem állapítható meg, milyen típusú hámot használtak, jól látszik rajta az ekevas és a belőle felfelé, derékszögben kiemelkedő fogantyú, amelynél fogva a szántóvető egyenesben tartotta az ekét. (Jobbra) A földművelés első, legegyszerűbb eszközei valószínűleg közönséges botok voltak, amelyekkel lyukakat vagy sekély barázdákat húzhattak a magok számára. Az effajta ásóbotok egészen jól működtek, különösen az Afrika egyes részein és a Közel-Keleten jellemző laza talajokban, bár még itt is előfordulhatott, hogy’ csak kőbaltával tudták feltörni a földet. Az eke tehát - még az ábrán látható egészen kezdetleges típus is - fontos előrelépés volt. Gyorsabban haladt vele a munka, és kötöttebb talajokban is mélyebb barázdákat szántott. Miután pedig rájöttek, hogy az ekét állatok is vontathatják, a szántás többé már nem volt annyira kimerítő az ember számára. 34
