Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPEDLAJA Még olyan vélemény is van, amely egy enesen a mezőgazdaság léte ellen érvel. Elsősorban azért, mert a mezőgazdaság kockázatos dolog: ha egy7 nagy7 növényi, állati vag>' emberi populációt egyetlen helyen gyajjtünk össze, jelentősen megnő annak az esélye, hogy mindent elveszítünk az időjárás viszontagságai vagy valamilyen betegség miatt. Más szavakkal, a mezőgazdaság sokkal kevésbé megbízható élelemforrás, mint amilyennek látszik. További hátrányai a fáradságos munka, az előbb-utóbb megjelenő rabszolgaság, a túlnépesedés és a járványok kitörése. Vajon miért adtak a Közel- Kelet, majd később Európa, a Távol-Kelet és egy éb vidékek népei mind más-más megoldást a táplálékszerzés problémájára? Az egyik vélemény szerint ez a lehetőség egy szerűen túl jó volt ahhoz, hogy7 kihagyják: a mezőgazdaság látszólagos megbízhatósága túlságosan csábító volt. Egy7 másik vélemény a népesedés okozta nyomásban talalja meg a választ. Az emberek száma növekedett, különösen a viszonylag sűrűn lakott Közel-Keleten, és a természetes források már nem szolgáltattak elegendő táplálékot. Ez lehetett a helyzet néhány elszigetelt kultúrában is, például szigeteken, ahol nemigen lehet máshonnan behozott élelemre támaszkodni. Amikor a vadászok a bennszülött állatokat szinte már teljesen kipusztitották, nyilvánvalóan a megmaradt táplálékforrással ésszerűbben kellett bánni: megkezdeni a módszeres növénytermesztést és az állatok háziasítását. A harmadik elképzelés szerint az ember fokozatosan „beleszokott" környezetébe, jobban megértette azt. és rájött, hogy fennmaradását nagyban elősegítheti, ha kiterjeszti a természetes élelemforrásokat. A negyedik elmélet hirdetői úgy vélik, az emberek ösztönösen vonzódtak az erőforrásokban gazdag területekhez, majd anny ira kizsigerelték azokat, hogy7 csak a földművelés megkezdésével maradhattak életben. A föld és a hatalom Az sincs kizárva, hogy a mezőgazdaság fejlődése összefüggésben van a korai társadalmak társadalmi és politikai-hatalmi szerkezetének az átalakulásával. A kézművesség fejlődésével az obszidián, majd később a fémek és egy éb nyersanyagok kiaknázása és az ezekből készült termékek feletti ellenőrzés hatalmat jelentett. A kereskedelem számos ember életében töltött be egyre fontosabb szerepet. A kereskedéshez el kell utazni az új piacokra. Emellett persze szükség van központokra is, ahonnan a kereskedelmet irányítják, és raktárakra, ahol a forgalmazott javakat tárolják. Mindez egy ütt azt jelenti tehát, hogy7 a kereskedelem felvirágzása és a megtelepedett közösségek, illetve a városok gyarapodása egy mást erősítő folyamatok. A nagy7, sok lelket számláló közösségeknek sok élelemre van szüksége, és ha ebben az időszakban már sejtették, hogy7 a mezőgazdaság megbízhatóbb élelemforrás lehet, talán éppen ez okozta a földművelés felvirágzását a Közel-Keleten. Egy7 másik lehet32 séges magy arázat szerint a helyi hatalmasok és az újonnan meggazdagodott kereskedők felismerhették, hogy a mezőgazdaság révén be tudják indítani a kereskedelem egy7 újabb ágát, az élelmiszer-kereskedelmet, amely még több hatalmat biztosít számukra. Mi több, az adott hely és a hatalom a kereskedő-birodalmak és a gazdálkodó közösségek esetében is szorosan összefügg. Letelepedés A felsorolt elméletek mind tartalmazzák azt a gondolati elemet, hogy7 a letelepedés és az élet korlátozott területen való folytatása szorosan összefonódik a mezőgazdasággal - a nomád vadász és a helyhezkötött paraszt között éles ellentét mutatkozik. Elképzelhető, hogy7 a titok nyitja éppen a letelepedésben rejlik. Lehet, hogy az emberek rájöttek: ha letelepednek, az a nagy obb tömeg révén nagy obb biztonságot nytíjt - azt a fajta biztonságot, amelynek oltalmában nagy7 területeket és nagyszámú embert hajthatnak uralmuk alá. A földművelés egy mástól függetlenül több helyen is kialakult, s ebben a foly amatban bolygónk különböző pontjain egymástól nagyon eltérő tényezők játszhattak szerepet. Egy időben divatos volt az a nézet, hogy7 a nagy7 ötletek a kereskedelmi útv onalakon terjedtek el a világban. Ez az elmélet, amely szerint az ötletek egyetlen helyen születnek, és onnan terjednek fokozatosan szét, az úgy nevezett diffúzionizmus. Nyilvánvaló, hogy mivel a mezőgazdaság szorosan összekapcsolódott a kereskedelem felv irágzásával, az új tudás valóban könnyen terjedhetett ezen a módon. A kereskedelem megteremtette magának azokat az útvonalakat, amelyek mentén a tudás (nem is beszélve a sikeresnek bizonyult növényfajták magjairól) messzire eljuthatott. Ezek között a körülmények között a földművelés együtt terjedt Európában nyugat, illetve Ázsiában kelet felé az obszidián szerszámokkal és cserépszobrocskákkal, amelyek ekkoriban a kereskedelem fontos tárgyai lehettek. Másrészt viszont ugy anily en nagy7 a valószínűsége annak, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos felfedezések egymástól függetlenül születtek meg ezeken a helyeken. Ez egészen bizonyosan igaz volt Amerikában, ahol a kukoricát és más hasonló terményeket anélkül kezdték művelni, hogy7 bármi kapcsolatuk lett volna az Óvilág népeivel. Az is elképzelhető, hogy7 a földművelés kezdetei sokkal messzebb nyúlnak vissza az időben, mint arra a régészeti leletekből következtetni lehet. Azok az állati és növényi maradvány ok, amelyek a mezőgazdaság kezdeteiről tanúskodnak, egy általán nem túl gyakoriak. Valószínű, hogy sok korai maradvány már örökre megsemmisült. Bárhonnan is származik azonban, a mezőgazdaság semmi máshoz nem hasonlítható nyomot hagyott a világon és egyedülállóan nagy hatással volt az emberiség történetére és fejlődésére. Néhány ma is ősi életmódot folytató kultúrát leszámítva a mezőgazdaság adja azt a táplálékot, amely fenntart bennünket. Víz és öntözés A mezőgazdaság Földünk olyan vidékein alakult ki, ahol gyakori volt a vízhiány. Ez sokszor azt jelentette, hogy a földek öntözésére egészen bonyolult megoldásokat kellett alkalmazni. A szükséges munkálatok eg)’ része - például az árkok vagy csatornák kiásása - csak igen sok munka árán, komoly előzetes tervezéssel volt megvalósítható. Más szavakkal, e munkák csak központi kormányzással voltak elvégezhetőek, s elválaszthatatlanok voltak a civilizáció fejlődésétől. A hatékony mezőgazdaság és az élelmiszertöbblet termelésének előnyei azonban olyan nagyok voltak az uralkodók számára, hogy gyakran belevágtak az efféle munkálatokba. A sadúf (vízemelő) A korai öntözőrendszerek kialakításakor e, gyakran meg kellett oldani a víznek az alacsonyabb szintről magasabbra való átemelését. Az egyik megoldás erre a sadúf, vagyis vízemelő volt, amely egy villán billenő, egyik végén vödörrel, másik végén ellensúllyal ellátott hosszú rúdból állt. Babilonban már Kr.e. 2300-ban ismerték a sadúfot, s egyes területeken még ma is használják. A víz átemelése A háttérben eg’ férfi sadúfot használ a víz emelésére. E szerkezettel naponta akár 2500-3000 liter víz is megmozgatható. A fiúk az előtérben taposómalmot hajtanak, amely eg’ lapátos rendszer segítségével emeli át a vizet.
