Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
NAGYOBB ESÉLY A TÚLÉLÉSRE Az életben maradás az emberi viselkedés legfőbb mozgatórugója, így aztán az ember legfontosabb találmányai közül több is van, amely ennek az alapvető szükségletnek a kielégítésére szolgál. Élelem, egészség és biztos menedék: talán ez a túlélés három fő összetevője - ha ezeket az igényeket kielégítik, az egyén és a faj fennmaradása is biztosított. Nem is csoda hát, hogy e három kérdés az idők kezdete óta foglalkoztatja az embert. Azt mondják, semmi nem változtatta meg annyira bolygónk arculatát, mint a mezőgazdaság és az építészet, amihez hozzátehetnénk, hogy az orvostudomány előtt állnak a legnagyobb lehetőségek az élet javítására. Mindezek az ötletek távoli múltunkban gyökereznek. Eredetüket homály fedi, mivel az ember a kezdetektől fogva csak saját magára számíthatott, ha életben akart maradni. Az emberek már nagyon korán észrevették, mely növényektől lesznek rosszul, melyeket ehetnek meg nyugodtan, és melyek azok, amelyektől egészségesebbnek érzik magukat. Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember barátságtalanabb éghajlatú vidékekre költözött, ahol barlangok sem voltak, ahová behúzódhattak volna, szüksége volt mesterséges menedékekre is. Az évezredek alatt ezekből az egészen alapvető ismeretekből alakult ki a mezőgazdaság, az orvostudomány és az építészet. Rengeteg tápláléknövényt, gyógynövényt és építőanyagot kipróbáltak, és az így szerzett tudás a nemzedékek során egyre halmozódott. Az ember apránként mind többet tudott meg környezetéről, majd ezt a tudást elkezdte a saját javára fordítani. Miközben a korai nomád törzsek bejárták a Földet, elképesztő mennyiségű ismeretanyagot gyűjthettek a környezetükről. Ez a tudás ma is egyértelműen megmutatkozik abban a rendkívül nagy szakértelemben, amelyet a még ma is az ősi körülmények közt élő népek tanúsítanak, például a gyógynövények ismerete terén. Ez a tudás aztán újfajta ismeretekkel gyarapodott akkor, amikor a vándorló törzsek némelyike letelepedett, majd elkezdett magának növényeket termeszteni és állatokat tenyészteni, mígnem ezt olyan magas szintre fejlesztették, hogy a saját szükségleteiket meghaladó mennyiségű élelmet is elő tudtak állítani. Ez a többlettermelés tette lehetővé a szakosodást, az alaposabb és átfogóbb jellegű kutatást, az együttműködés és a megszerzett ismeretek cseréjének fokozását, a civilizációk kialakulását, ahol a felfedezések eredményeit már írásban is rögzíthették. Ilyen körülmények közt a mezőgazdaság, az építészet és az orvoslás lassanként önálló tudományággá fejlődött. Lehetővé vált az olyan épületek létrehozása, amelyek már nem csupán menedékül szolgáltak (hanem például státusszimbólumok vagy ihletett műalkotások is voltak), s a mezőgazdaság és az orvostudomány terén is új, hatékonyabb módszereket találtak. Ez a folyamat évezredeken át tartott, s ezalatt a mezőgazdaság, az építészet és a gyógyítás nagyon messzire jutott a távoli kezdetekhez képest. A mezopotámiai sártéglaházak alig hasonlítanak a korszerű irodaépületekre, a kínai gyógyfőzetek csak távoli rokonai a mai mesterségesen előállított gyógyszereknek. Mégis, abban, hogy napjaink építészei az ősi épülettípusokhoz nyúlnak vissza, s hogy vegyészeink a hagyományos gyógynövényeket tanulmányozzák azok hatóanyagainak meghatározása céljából, pontosan tükröződik a tegnap és a ma tudományának közös vonása: a környezetünk iránti kíváncsiság és az elkötelezettség arra, hogy a megszerzett tudást életünk javítására - és remélhetőleg a nekünk otthont adó bolygó javára - kamatoztassuk. 26
