Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A korai találmányok
MŰVÉSZET A módszerek ugyan változtak, de a lényeg nem: a művészet ma is a gondolatok ábrázolására és az érzelmek kifejezésére szolgál, akárcsak őseink idejében Ha azon kezdünk el töprengeni, melyek az emberi lét kifejezésére és a környező világ ábrázolására kifejlesztett leghatékonyabb módszereink, rögtön a művészetek jutnak az eszünkbe. Sőt, az emberiség és a művészet közti kapocs annyira erős, hogy7 egy es szakértők szerint a műv észet az ember kialakulásának kulcspontja: akkor váltunk igazán emberré, amikor művészekké váltunk. (Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy vannak, akik az elefántok és csimpánzok egyes tevékenységeit is művészetnek tartják.) Az emberi lét és a művészet közötti kapcsolat talán azzal magy arázható, hogy művész csak úgy lehet valaki, ha a világot sajátos módon szemléli. A művésznek kicsit hátrébb kell lépnie, el kell gondolkoznia azon, amit lát, egy sor döntést kell hoznia arról, hogyan is kívánja ábrázolni a témát, végül mindezen gondolatait oly módón kell rögzítenie, amellyel azokat a mindennapokénál valamivel magasabb szinten adhatja at az embereknek. A gondolatok és azok átadásának ez az egyensúlya alkotja azt a foly amatot, amelyhez talán minden másnál nagyobb szükség van a „nagy ötletekre". Amint az egy' ennyire jellemzően emberi tevékenységtől várható is, a jelek szerint a művészet a mai ember kialakulásával egyidőben, a felső paleolitikumban (Kr.e. 35 000 és 8000 között) tűnt fel. Ekkorra az ember bolygónk nagy részét meghódította, Afrikától Európáig és Ázsiáig, s onnan tovább eljutott Amerikába és Ausztráliába is. Afrikában - azon a földrészen, ahol az antropológusok többsége szerint az emberiség története kezdetét vette - a korai sziklamenedékekben fennmaradt néhány, a paleolitikumból származó műalkotás. Vannak köztük festett kődarabok is, amelyek mintegy 40000 évesek. Amerikában is nagy on korán megjelent a művészet, a fennmaradt alkotások - a sziklára festett jelek és a délen élt indiánok szépen díszített cserépedényei - korát azonban rendkívül nehéz pontosan megállapítani. Ausztráliában is találtak néhány gyönyörű ősi alkotást, amelyek egy részének korát könnyebb volt megállapítani, mivel a feldíszített sziklafelületeket részben elborította a későbbi korszakokban képződött törmelék. A queenslandi Early Man Shelter (ősember-menedék) falán talált véséseket mintegy 13 000 évvel ezelőtt keletkezett törmelék takarta, ami azt bizonyítja, hogy ennél korábban készíthették azokat. Az észak-ausztráliai Arnhem-földön talált leleteket még ennél is régebbi - egyes esetekben 30000 éves - rétegek borították. Találtak ebből az időszakból származó műalkotásokat Ázsiában is, de ősi művészeti „Álombagoly” Észak-Ausztráliából örökségünk legtöbb darabja - köztük a legszebbek - Európában került elő. A művészek itt többféle módszert használtak. Alkotásaik közt vannak hordozható darabok (csontba és kőbe készített vésések, csont-, kő- és elefántcsont-faragások), barlangok falába vésett minták és képek, agyagszobrocskák, de a leghíresebbek a barlangfestmények. A művek egy része láthatóan absztrakt (pontok, vonalak, vesszők és egyéb minták), mások különféle témákat ábrázolnak, köztük embereket is, de főleg állatokat (lovakat, bölényeket, szarvasokat, őstulkokat, vadkecskéket és mamutokat, s olykor nagy macskákat, medvéket, halakat és madarakat is). A fennmaradt alkotások nagy része - de korántsem mind - kitűnő munka. Ma is ékesen szólnak hozzánk, még ha nem is tudunk eleget létrehozásuk körülményeiről ahhoz, hogy tökéletesen megértsük őket. A magas színvonal arról árulkodik, hogy van ebben a művészetben valami különleges. Egyáltalán nem világias, és a festmények jelentős részének a helye - mélyen bent a barlangokban, nehezen hozzáférhető és megvilágítható részeken - tovább fokozza hatásukat és rejtélyességüket. Hogy an készíthették ezeket a képeket, és tanulmányozásukkal vajon mit tudhatunk meg a művészetek jelentőségéről az emberiség korának kezdetén? Az alkotás folyamata A kőkorszak egyik leggy akoribb művészeti formája a vésett kő. Több ezer darab maradt fenn, amelyek különböző dolgokat ábrázolnak, az egész egyszerű vonalaktól a részletes állatképekig. A vésések egy része nagykőn sekély, és csak oldalirányai megvilágításban válik láthatóvá - emiatt az első régészek sok alkotást nem is vettek észre. E korai alkotások vonalainak sekélysége valószínűleg a kemény kő vésésére nem kifejezetten alkalmas kő kaparóknak tulajdonítható, amelyekkel a művészek dolgoztak. Vannak azonban arra utaló bizony ítékok is, hogy7 az alkotóknak kifejezetten bőséges szerszámkészlet állt rendelkezésükre műveik elkészítéséhez. Mikroszkópos vizsgálatokkal megállapították, hogy a különböző hatást keltő vonalak bekarcolásához többféle vésőt használtak, amelyeknek különböző módon alakították ki a hegyét. Ebben az időszakban csontba és agancsba vésett, illetve - ritkábban - ezekből az anyagokból kifaragott alkotások is készültek. A csont és az agancs sokkal könynyebben megmunkálható a kőnél. A véséshez a kis kőpengéktől az árakig és vésőkig többféle szerszámot is felhasználtak. Máig fennmaradt néhány csodálatos, bölényeket és mamutokat ábrázoló csontfaragás, amelyek egy7 részét még okkerrel is befestették. Ismerünk néhány nagyszerű agancsfaragványt is, például a híres lándzsavetőt, amely a Pireneusokban fekvő Mas d'Azilból került elő. A felső paleolitikum magdalénai korszakából - 15 000-10 000 évvel ezelőttről - származó ilyen szobrocskákon az emberi művészetek figyelemreméltó fejlődése figyelhető meg. 22
