Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Zsugorodó világunk
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPÉDIÁJA A középső deszka közepét vastagabbra hagyták, és kerékagynak faragták ki. Sem a kocsimaradványokból, sem a modellekről nem lehet megállapítani, hogy e kocsiknak rögzített vagy forgó tengelyei voltak-e. Nagyon érdekes viszont, hogy7 a világ különböző részeiről származó korai kerekek igen hasonlóak, a legtöbb esetben még a felhasznált deszkák száma is három. Ez arra enged következtetni, hogy7 a kereket egy7 helyen találták fel, és onnan terjedt szét lassacskán a Közel-Keleten, majd azon túl is. Ezen elméletet alátámasztják a kerékhasználat kezdetére vonatkozó régészeti leletek is: minél távolabb jutunk Mezopotámiától, annál később jelent meg ott a kerék. Mezopotámiában Kr.e. 3500 körül fedezték fel a kereket; Asszíriában Kr.e. 3000-ben kezdték használni; az Indus völgyébe és Közép- Ázsiába Kr.e. 2500-ra jutott el; Krétán és Oroszország déli részén pedig Kr.e. 2000 körül jelent meg. Noha ezek az ősi kerekek nagyon egyszerűek voltak, könnyen lehet, hogy7 még ennél is kezdetlegesebb változatokból fejlődtek ki. Régebben népszerű volt az az elképzelés, hogy7 a kerék a görgőkből alakult ki. Az elmélet szerint valaki fogott egy7 görgőt, levágott belőle egy7 szeletet, és azt egy7 járműre erősítve már fel is találta a kereket. Könnyen lehet, hogy7 ezzel a módszerrel is próbálkoztak, ám az így kapott kerék nem lehetett különösebben erős, mivel a fakorong gyorsan széthasadozik a rostok mentén. Ha tehát a kerék a görgőkből fejlődött ki, az első kerekek meglehetősen rövid életűek voltak. Néhány helyen - különösen a Közel-Keleten - nőttek csak akkora fák, amelyekből a kerék készítésére is alkalmas méretű deszkákat lehetett kivágni. Másutt kénytelenek voltak a kereket több deszkából összeállítani. A kerék fejlődése nagy ban függött a fémművesség helyzetétől is. Először is, a kerék készítésére szánt deszkákat pontosan kellett kivágni, márpedig ez fűrész nélkül szinte lehetetlen. Emellett a kerék pereme erős kopásnak van kitéve, amit a legjobban úgy előzhettek meg, ha fémmel borították. Ennek a legelső módszere az volt, hogy7 rézszegeket vertek körben a kerék futófelületébe (egy es szakértők szerint elképzelhető, hogy7 a rézszegek bőrabroncsok rögzítésére szolgáltak). Részben a fémek e fontos szerepével magy arázható, miért nem kezdték el már korábban is használni a kereket. Az első kerekes járművek Vajon miféle járművekre szerelhettek fel ezeket az első kerekeket? Erre a kérdésre elég nehéz választ adni - éppen az ismert maradványok jellege miatt. Az első kerekes járművek maradványainak jelentős része királyi sírokból származik, ahol halottaskocsiként szolgáltak, és az elhunyt testét szállították végső ny ughelyére. Ennek alapján könnyű feltételezni, hogy a kereket eleinte ilyen célokra használták, és hogy a kerekes járművek kezdetben luxusjárműnek számítottak, a királyok és királynők kiváltságai voltak. Lehet, hogy így7 volt, de ettől még nem szabad elfelejtenünk, hogy sok olyan kerekes jármű is lehetett ebben a korban, amelyet szerényebb körülmények között élők használtak, és így7 nem maradtak fenn. Egy másik olyan járműtípus is volt, amelyen a kerék viszony lag korán megjelent, és amelyet elég nagy számban használtak: a harci szekér. Efféle kocsik láthatóak például az Urnái feltárt sírokból előkerült híres berakásos dobozon is. A királyi halottaskocsihoz hasonlóan a harci szekér is kiváltság volt. Korai példa ez arra, hogy az ember hajlamos az ríj eredményeket elsőként katonai célokra hasznosítani, s azok onnan szivárognak át az élet más területeire. így7 tehát annak ellenére, hogy7 a korai tömör kerekek kivitele nagy földrajzi területen lényegében azonos volt, a rájuk szerelt járművek már nagyon különböztek. Ennek részben talán az volt az oka, hogy a kereket gyakran már meglévő szállítóeszközökre szerelték fel, ahogy azt a mezopotámiai kerekes szánok esetében is láttuk. Az első kocsik és szekerek ezért meglehetősen hevenyészett benyomást kelthettek. Egyes bizonyítékok alapján még az is valószínűsíthető, hogy7 a tengelyi néha közönséges bőrszíjakkal kötözték a jármű testéhez. Ennek a „szedett-vedett” konstrukciónak persze előnyei is voltak. A kerék megjelenésének idején még nem voltak elfogadható minőségű utak, így7 a kerekes járműveknek gy akran göröngyös, hepehupás felületen kellett haladniuk, néha pedig folyók és sziklák állták htjukat. Ilyenkor jól jött, ha a kocsit szét lehetett szedni, és át lehetett szállítani az efféle akadályokon -Kerékgyártás Az ókori Egyiptomból ránkmaradt sírfestményekből sokat tudhatunk meg a kerékgyártás korai módszereiről. A képeken általában több részből álló keréktalpak láthatóak, amelyeket csapos illesztéssel erősítettek a négy küllőhöz. Néha a keréktalp egyetlen darabból készült, egy hosszú fadarab felmelegítésével és meghajlításával. Az egyiptomiak már fémeket is használtak kerekeikhez - vagy úgy, hogy a fakerekeket bronzzal vonták be, vagy' úgy, hogy az egész kereket fémből készítették. A két megoldás egyikétől sem lettek a kerekek erősebbek vagy tartósabbak, de nem is ez volt a cél. Ezeket a díszes ker ekeket a királyi sírokba temetendő halottaskocsikhoz készítették, hogy az elhunytat halála után is szolgálják. 160
