Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Zsugorodó világunk
ZSUGORODÓ VILÁGUNK Az emberek egészen a legutóbbi időkig szinte egyáltalán nem utaztak. Abban a faluban élték le életüket, ahol születtek és ahol meghaltak, s munkájukat is ott végezték. Nagyon valószínű, hogy családtagjaik is ugyanitt éltek. Még a legközelebbi, néhány mérföldnyire fekvő városba is több órán át kellett gyalogolni. Az egyes emberek világa apró volt, a világ egésze azonban hatalmas és megismerhetetlen helynek tűnt számukra. Azon kevesek számára pedig, akik messzebbre is eljutottak - a katonáknak, akik űjabb területeket hódítottak meg a birodalom számára, a különleges szakértelemmel rendelkezőknek, vagy azoknak, akiket munkájuk szólított a különböző országokba - az utazás nem kis megpróbáltatásokkal járt. Egy író szerint a távoli utazás „lassú, de drága halálnem” volt. Az utazás még azután is nehéz és fáradságos volt, hogy az ókori világ feltalálói elkezdtek megoldásokat keresni a könnyítésére. Vegyük például a kereket: ma már annyira magától értetődő ez a találmány, hogy el sem tudjuk képzelni a világot nélküle. Pedig nem volt mindig ennyire magától értetődő. Egyes civilizációk, például az ókori Egyiptomban vagy Közép-Amerikában ismerték ugyan a kereket, hiszen a máig fennmaradt játékszereiken előfordul ez a szerkezet, de a jelek szerint eszükbe sem jutott, hogy azt valami módon a szállításban is hasznosíthatnák. Ez nem olyan meglepő, mint amilyennek első pillantásra tűnik, ha meggondoljuk, hogy a kerék igazán csak kemény, sima felületen gurul jól: megfelelő utak nélkül igen nagy az esély arra, hogy a kerekes járművek elakadnak vagy káty úba kerülnek. A nagy birodalmak, például a rómaiak vagy a perzsák nagyszerű utakat építettek. A többség számára azonban a világ megmaradt kicsinynek. Az ipari forradalom aztán jelentős átalakulásokat idézett elő a szállításban is. Nem mondhatnánk, hogy valamiféle szükségletet kellett kielégíteni, viszont új lehetőségek nyíltak: létrejött a gyorsabb, hatékonyabb szállítás piaca. A gőzgép képességeitől lenyűgözött, egymással versengő mérnökök és az új piactól fellelkesült vállalkozók együtt segítették a vasút XIX. századi fejlődését. A kereskedelem igényei felgyorsították a változásokat, s a szállítás ütőerei gyorsan terjeszkedtek. A vasútvonalak mellett az egyre jobb utak is hozzájárultak ahhoz, hogy a különböző helyek közelebb kerültek egymáshoz. A repülőgép megjelenése még tovább vitte a fejlődést, bár a helyzet itt egy kicsit más volt. Az üzletemberek viszonylag lassan ismerték fel a légiközlekedésben rejlő lehetőségeket, ezért a kutatás és fejlesztés eleinte azok feladata maradt, akik meg voltak győződve az általuk alkotott szerkezetek nagyszerűségéről, és akiket elkápráztatott a levegőt meghódító ember gondolata. Igaz, a Wright testvérek üzletemberek voltak, de munkájuk - legalábbis kezdetben - sokkal inkább egy műszaki probléma megoldására, semmint egy vállalkozás beindítására irányult. A hírek továbbítása terén is hasonló volt a helyzet. Az írás például a jelek szerint a nyilvántartások vezetésére alakult ki: a gazdasági élet és az újítások kéz a kézben fejlődtek. Persze az is igaz, hogy Alexander Graham Bell egy vagyont keresett leghíresebb találmányával, a telefonnal, holott, amikor munkához látott, még fogalma sem volt arról, mit indít útnak. Lehetséges, hogy a történelem joggal sorolja Bellt a legnagyobb feltalálók közé, akiben csodálatos módon egyesült az emberekkel való törődés, az üzleti érzék, és az a fajta látnoki képesség, amelynek a birtokosa, ha a távolba pillant, új megoldásokat talál a világ kisebbé tételére. 150
