Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A természet anyagai
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPÉDIÁJA ezen a sorvadó vidéken, ahol a helybéli vasöntödéket sorra zárták be, mivel nem volt elegendő szén. Darby azonban kokszot égetett kemencéiben, s rájött, hogy ennek a tüzelőanyagnak számos előnye van a szénnel szemben. Először is, a helyi szén tökéletesen megfelelt a koksz alapanyagául. A koksz emellett nagyon erős, így a kemencébe sok ércet rakhattak, nem kellett félni a tűz összeomlásától. Ez viszont nagyobb méretű öntvények készítését is lehetővé tette. Darby vállalkozása azonnal sikeres lett. A következő fontos eredmény 1740-ben született, amikor Benjamin Huntsman egy tégelyben kovácsoltvasat és pontosan adagolt mennyiségű faszenet hevített együtt, s ezzel lényegében ismét felfedezte az indiaiak évszázadokkal korábban alkalmazott tégelyacél-gyártó módszerét. Ekkor már bőségesen elegendő szenet bányásztak, és volt mivel fűteni a kemencéket, így megnyílt az út a nagyipari acélgyártás előtt. A hagyományos lábasok, kannák, kések és tűk mellett az acélt olyan gépek készítésére is felhasználták, amelyek újabb lendületet adtak az ipari forradalomnak, lehetővé téve a gőzgéptől a vasúiig számos találmány bevezetését. Változó jelentőség A fémművesség fejlődése az emberi találékonyság történetének egyik legfontosabb része. Ez a mesterség fennállása különböző szakaszaiban más-más módon ugyan, de mindig fontos szerepet töltött be. Kezdetben az emberiség műszaki fejlődésének kiinduló pontját jelentette. Egy adott állapotú természetes anyag - az érc - átalakítása olvasztással egy' másik, hasznosabb anyaggá olyasvalami volt, amihez hasonlót az ember azelőtt soha nem tett. Az akkori ember számára ez a folyamat varázslatnak tűnhetett; ma azonban inkább úgy' látjuk, mint a kohászat tudományának első szárnypróbálgatásait. A fémeknek az emberi kultúrára is óriási hatása volt, hiszen a városi élettel és a kereskedelemmel együtt jelentek meg, jobb fegyvereket adtak a háborúskodók kezébe, és új hatalmi jelképekkel látták el az első birodalmak újonnan létrejött uralkodó osztályait. A vas hasznosításával a fémtárgyak a felhasználók jóval szélesebb köre számára váltak elérhetővé. A rómaiak konyháiban például már számos olyan fémkés, tál és egyéb eszköz volt, amelyekhez hasonlóakat ma is használunk. Az iparosodás korában ismét nagy változásoknak lehettünk tanúi. Az új kor hajnalát egy’ új anyag feltűnése jelezte. Előbb a vasról, majd az acélról tartották azt, hogy - talán a gőzgép kivételével - minden másnál jobban jelképezi az iparosodást, a hírközlés és közlekedés fejlődését, a városok növekedését és az új csúcstechnológiák sikerét. A Bessemer-konverter Bármilyen sikeres volt is Huntsman tégelyacél-gyártási módszere, a feltalálók tovább kutatták az acél előállításának olcsóbb, hatékonyabb lehetőségeit. Közülük egy másik brit, Henry> Bessemer találmánya lett az egyik legsikeresebb, aki az 1850-es években olyan eljárást dolgozott ki, amelynek során levegőt fúvattak át az olvadt acélon, s ezzel kiégették belőle az összes szenet. Ezután már pontosan adagolhatták az acél előállításához szükséges mennyiségű szenet a vashoz. A folyamat egy nagyméretű tartályban, az úti. konverterben ment végbe. Az olvadt vasat a konverterbe öntötték, majd a tartály oldalán lévő nyílásokon át levegőt fúvattak be. A „fúvatás” után mangánt adtak az olvadt fémhez, amely egyesült reakcióba lépett a benne még megmaradt oxigénnel, így az acél kevésbé lett rideg, mint a mangán nélkül lett volna. A konvertert úgy alakították ki, hogy oldalra billentve ki lehessen önteni belőle az olvadt acélt. Levegőbemenet 142
