Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A természet anyagai
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPEDLAJA keleti folyóvölgyekből pedig szinte teljesen hiányoztak, hosszú kereskedelmi útvonalak jöttek létre, hogy a fémeket eljuttassák oda, ahol a leginkább szükség volt rájuk. E kereskedelmi útvonalak és a rajtuk szállított fémek fontossága, valamint a bronz tartóssága miatt nevezték el a múlt régészei „Bronzkornak” ezt az időszakot. Ma már úgy tűnik, hogy ez a kifejezés valamelyest félrevezető. A bronz a világ különböző tájain más-más időben jelent meg (Dél-Amerikában például csak Kr.u. 1100 körül fedezték fel az inkák), emellett bármilyen fontos volt is, a belőle készült tárgyak szinte mindig luxuscikknek számítottak. Sokan még akkor is folytatták a kőeszközök és -fegyverek használatát, amikor a bronzot már jól ismerték. Eközben azonban már javában zajlott egy sokkal forradalmibb változás, amelyet a vas felhasználása indított meg. A vaskohászat kezdetei A vas jóval gy akoribb, mint a réz vagy' az ón. Valószínűleg Nyugat-Ázsiában olvasztottak először vasat, Kr.e. 2000 és 1500 között. A hagyomány szerint az Anatóliában élő hettiták voltak az első vasművesek, akik titkukat rendkívül szigorúan őrizték, nehogy' ellenségeik lemásolhassák. A mai régészek azonban nem értenek egy et ezzel az elképzeléssel. A hettiták koránál régebbi vastárgyakat is találtak már, és a fém előállításával kapcsolatos titkolózásra sincs semmi bizonyíték. Ami viszont biztos, az az, hogy a vas ismerete Kr.e. 1500 és 600 között jutott el Európába, Észak-Afrikába, valamint Közép- és Dél-Ázsiába. E területeken ekkoriban még mindig alkalmazták a bronzot is, de az mindjobban ritka drágaság lett, amelyet leginkább csak ékszerek és a társadalmi rangot jelző egy éb tárgy ak készítésére használtak. A vasból amúgy is jobb szerszámokat és élesebb fegyvereket készíthettek. A vas megmunkálásának módszere különbözött attól, amit a bronznál alkalmaztak. Az olvasztás után a vasat általában formára kalapálták, eközben szilárdsága egyre nőtt. Az így készült kovácsoltvasat nyugaton egészen az ipari forradalom idejéig nagyon széles körben használták. A vas öntéséhez magasabb hőmérsékletre van szükség, ezért Európában csak a középkorban kezdtek öntöttvasat gyártani. Kínában azonban egészen más volt a helyzet, hiszen itt már a Kr.e. IV. században is elő tudták állítani ezt az any agot. Vajon hogy'an jöttek rá a kínaiak ilyen hamar az öntöttvaskészítés titkára? Először is, ők ismerték az olvasztókemencét, ráadásul a Kínában található agyagfajták jobban megakadályozták a hő elszökését, így' a kemencékben magasabb hőmérsékletet érhettek el, mint Európában. Másodszor, a kínaiak rájöttek, hogyan csökkenthetik a vas olvadáspontját a foszfát-tartalmú „feketeföld” hozzáadásával. Megfelelő mennyiségű foszfor adagolásával a vas olvadáspontja 1130°C-ról 950°C-ra csökkent. A kínai vasművesek így nekiláthattak, hogy öntöttvasból különféle szerszámokat, eszközöket és edényeket készítsenek. Munkájuk eredményei a hoszszabb kardoktól a vékonyabb falú fazekakig nagyon sok területen szinte azonnal megmutatkoztak. Voltak aztán olyan tárgyak is, amelyeket azelőtt még soha nem készítettek vasból - például az öntöttvas ekék -, amelyek további változásokat idéztek elő a kínai élet más területein is. A kínai vasiparosok elég korán elkezdték kutatni azt is, hogyan javíthatnának az <\ öntöttvas legnagyobb hibáján: ez az anyag jóval ridegebb, mint a kovácsoltvas. Már a Kr.e. III. században megtalálták a megoldást, a hőkezelést (amikor a fémet akár egy héten át is magasabb hőmérsékleten tartják). A hőkezelés révén az öntöttvas könnyebben kovácsolható lett, és ridegsége is jelentősen lecsökkent, így' ha a belőle készült ekevas nagyobb kőnek ütközött, többé már nem repedt szét. Az olvasztókemencéről készült legrégebbi ismert rajz Kínában készült 1334-ben, ezen az ábrán viszont későbbről származó információk is szerepelnek. A levegő befúvását biztosító két, nagyméretű csuklós fújtatót négy ember működteti. Magát a kemencét vasérccel, szénnel vagy koksszal, valamint mészkővel töltötték meg. Az alul kifolyó olvadt fém egy nagyméretű, négyszögletes kővályúba ömlött. A folyékony fémet itt megkavargatták, ami az erősebb, alakíthatóbb anyag létrehozásának első lépése volt. Egy másik rendszernél az olvadt vas a kemencéből egyenesen az öntőformákba került, ahol nyersvassá szilárdult.
