Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A természet ereje
A TERMÉSZET EREJE A gőzgép elődei Az ókortól a reneszánszig is sok ember érdeklődését keltették fel a gőz erejében rejlő lehetőségek, de ők még nem tudhatták bizonyosan, hogyan is lehetne azokat kiaknázni. Számukra a gőz csupán különösebb gyakorlati haszonnal nem rendelkező érdekesség volt. Az alexandriai Hérán aelopilja egy vízzel feltöltött fűthető tartály volt, amelyet csövek kapcsoltak össze a fölötte lévő, két fúvókával ellátott gömbbel. Az alsó edényből a gőz a csöveken át a felső gömbbe jutott, s a fúvókákon keresztül kilövellve megforgatta azt. Giovanni Branca érczúzójához nyilvánvalóan a vízikerék adta az ötletet. A melegített víztartályból a gőz egy vékony csövön keresztül lövellt egy lefektetett vízikerékhez nagyon hasonló turbina lapátjaira. Ezt fogaskerék-rendszer kapcsolta össze Alexandriai Hérán aelopilja egy olyan szerkezettel, amelynek az ércet kellett volttá összezúznia - csakhogy a kazánból távozó gőz ereje nem volt elegendő e munka elvégzéséhez. Egy másik reneszánsz mérnök, Salomon de Cans pedig Hérón munkáját fejlesztette tovább, és így működtetett szökőkutakat. Az ő berendezései remekül működtek, ám az ipari alkalmazásokhoz semmi közük nem volt. Salomon de Cans szökőkútja 109 Denis Papin kuktafazeka
