Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A természet ereje
TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPÉDIÁJA A középkorban aztán a vízimalmok egyre gyakoribbá váltak. Egyrészt sokkal kevesebb rabszolga volt, akit dolgoztathattak volna, másrészt pedig többen is felismerték, hogy a malom nagy hasznot hajtó monopóliummá tehető. A vízimalom így vált a feudális rendszer részévé. A földesűrnak volt egy malma a birtokán, amelyet fizetség ellenében bérbe adott parasztjainak. Mivel a parasztok nem voltak elég gazdagok ahhoz, hogy saját malmot építsenek, meg amúgy is a földesúr parancsolt nekik, kénytelenek voltak így megőröltetni a gabonájukat. A kolostorokban is gyakran voltak malmok, ahol a szerzetesek gabonát őröltek, szövetet készítettek és bőrt cserzettek. A fejlődést jól tükrözik a számok is. Franciaország Aube megyéjében például a XI. században még csak tizennégy malom működött, a XIII. század kezdetén azonban már 200. Ez a technológia Európa más részein is kezdett elterjedni. A XIII. század elejeit már Izlandon és Lengyelországban is működtek vízimalmok. E szerkezetek távol-keleti alkalmazásáról keveset tudunk. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Kínában már jóval azelőtt is használtak vízikerekeket, mint ahogy nyugaton először említést tettek róluk, és az itteni olvasztókban Kr.u. 31-ben már működtek vízierővel hajtott fújtatok - a vízenergiának ezt az alkalmazását nyugaton csak sokkal később fedezték fel. Változatok és alkalmazások A malmok többsége kisméretű volt. Azt azonban már a rómaiak is megmutatták, mit lehet elemi a vízikerék nagyléptékű, ipari alkalmazásával. Barbegalban például (a franciaországi Arles közelében) Kr.u. 308- ban lépcsőzetes elrendezésű vízikerék-rendszert építettek ki. Itt összesen 16 kereket állítottak üzembe egy folyó mentén. A 8 pár kerék ugy anazt a lefelé áramló vízmenynyiséget hasznosította, s minden kerék 2 pár malomkövet forgatott. Ebben a „gyárban” napi 28 tonna lisztet állíthattak elő, ami nagy jából 80000 ember ellátására elegendő. Ebben az időszakban csupán mintegy' 10000 ember élt Arles környékén. Valószínű, hogy7 a rómaiak a fennmaradó liszt menny iséget hadseregük egy7 részének ellátására használták fel. A vízimalom nemcsak a gabona őrlésére bizonyaik alkalmasnak. A római kor végén és a középkorban egész sor más iparág is kihasználta ezt az erőforrást. Ekkor jelentek meg a fűrészmalmok, ahol fát és követ daraboltak, a papírmalmok, a vízhajtású pörölyök a fémek kovácsolásához, a bányául vidéki tájat évszázadokon át a természetes erőforrások- állatok, víz- és szélmalmok- jellemezték. A betétrajz azt a hajtóműrendszert ábrázolja, amely a vízikerék mozgását derékszögben elforgatva adta tovább. 104
