Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A természet ereje
A TERMESZÉT EREJE Kezdetben volt az ember sajat ereje. Ha egy nagy terhet, például egy hatalmas építőkövet kellett megmozgatni, azt csak emberi erővel lehetett elvonszolni. Minél súlyosabb volt a teher, annál több emberre volt szükség a mozgatásához. Ugyanez volt a helyzet a gépek működtetésével is. Nem sok értelme volt nagy7 malomköveket felállítani a gabona őrléséhez, ha ezek megmozdításához nem volt elegendő erőnk. A háziállatok sokat segítettek. Ezeket azonban etetni és gondozni kellett, s valahogy7 be is kellett fogni. A legnehezebb terheket ráadásul csak az mozgathatta meg, akinek elég hatalma vagy7 pénze volt ahhoz, hogy7 sok öszvért vagy7 ökröt tartson. Az állati erőnek tehát - bármilyen hasznos volt is a taposómalomhoz hasonló szerkezetekbe fogva vagy7 a földeken - megvoltak a maga korlátái. Nem meglepő tehát, hogy az emberek elkezdtek más erőforrások után kutatni. Az őket megelőző és követő feltalálókhoz hasonlóan a környezetükben keresték a megoldást. Az európaiak például észrevették a gyors vizű patakokat, Ny ugat-Ázsia lakóinak pedig feltűnt a szél ereje. A vízikerekek és a szélmalmok tehát különféle formákban a világ számos pontján megjelentek. Évszázadokon át ez a két eszköz volt az ember fő erőforrása, amelyek meghajtották a gépeket, és megkönny ítették a szövetektől a papírig, a liszttől a tűkig szinte mindennek az előállítását. Még napjainkban is felbecsülhetetlen szolgálatokat tesznek a fejlett és a fejlődő országokban egy aránt. Úgy7 tűnik, a szélenergia semmit nem veszít jelentőségéből. A modern korban azonban még nagyobb hatású felfedezések és újítások születtek az erőforrások hasznosítása terén. Az ipart a XVIII. és XIX. században gyökeresen átalakította a gőzgép. Ugyanekkor néhány tudós, mint Volta vagy7 Faraday már az elektromossággal kísérletezett, azzal az erőforrással, amely a XX. században minden addiginál mélyrehatóbb változásokat hozott az ember életében. De a fejlődés itt sem állt meg, forradalmi változások történtek a közlekedésben a belső égésű motoroktól a rakétákig és sugárhajtóművekig, majd elérkezett az atomenergia kora. Kívülről ezek az újítások nagyon különbözőeknek tűnnek. Mi köze a villanykörtének a gőzhajóhoz vagy a rakétához? Valójában azonban e találmányok közül sok jóval közelebbi kapcsolatban áll egymással, mint gondolnánk, és mind olyan műszaki megoldásokon alapul, amelyeket még korábban fejlesztettek ki. Például még ma is termelnek áramot a víz energiájával, bár a vízierőmű és a középkori vízikerék között nem sok hasonlóság fedezhető fel. A gőznek a gőzgépben való munkára fogásának módjára vonatkozó ismeretek sokat segítettek az áramtermelésben ma is használt turbinák tervezőinek. A belső égésű motorok és a gőzgépek dugattyúi pedig ugy anazon az elven működnek. Napjainkban gyakran hallani a szélerőművek dicséretét környezetbarát voltuk miatt - ami egyébként teljesen jogos -, és azok a hangok sem ritkák, amelyek a régebbi módszerekhez való visszatérést sürgetik. Ezek a jelenségek sokkal köznapibbak, mint amilyennek első pillantásra tűnnek. A feltaláló mindig egyszerre tekint a múltba és a jövőbe, s a különféle megoldások egyesítésével hoz létre valami egészen újat. 100
