Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
II. dr. Gyertyánfy Péter: Munkaviszony és szerzői jog
Az, hogy a munkavállaló szerzői díj részesedése a jogszabály szerint a munkáltató szerzői díjbevételén alapul, nem jelenti azt, hogy ha a munkáltató a szoftverért nem pénzbeli ellenértéket kap, hanem pl. cserébe egy másik szoftvert, a szoftver szerzőnek ne járna díjazás. Ilyenkor a csere-szoftver értéke a munkavállalói szerzői díjazás alapja. Társulás esetén az apportként bevitt szoftver értéke is díjalap lehet. 15. Bírósági megtámadás Fontos kérdés, hogy a munkáltató általi díjmegállapítás megtámadható-e a bíróság előtt a mérték tekintetében? Ha a munkáltató egyáltalán nem hajlandó szerzői díjat fizetni, a díjfizetési (részesítési) kötelezettséget megállapító bíróság nyilván a kötelezettség, díj mértékét is megállapítja. Ennek során — szemben a munkaviszonyon kívül létrejött művek jogosítatlan felhasználásakor szokásos tarifák maximumában megállapított díjjal - a bíróság az eset körülményeit mérlegelve jár el és a konkrét ügyben indokolt arányt, de semmiképpen nem automatikusan a felső határt állapítja meg.1 (Ennek oka abban is rejlik, hogy itt nem a szerző kizárólagos jogának megsértéséről, hanem csak díjigényéről van szó.) Bonyolultabb a helyzet, ha a munkáltató pontosan megállapította a szerzői díjat, a szerző azonban a mértékét túl alacsonynak tartja. Ha ez a díjmegállapítás egy olyan szoftver szabályzattal összhangban történt, amelyet a szakszervezet által képviselt dolgozói kollektíva jóváhagyott, sőt, amelyet az egyedi munkaszerződések kiegészítései is megerősítettek, gyakorlatilag kizárt, hogy a bíróság a díjmértéket megváltoztatná. Ilyenkor ugyanis már egy akaratmegegyezés, szerződés vélelmezhető. Ha viszont egyedi, ilyen előzmények nélküli igen alacsony díjmegállapítás volt, a munkavállalószerző ez ellen esetleg eredményesen tiltakozhat a bíróságnál, a Polgári Törvénykönyv által tilalmazott joggal való visszaélésre hivatkozva.2 16. Elévülés A díjrészesedésre való igény az esedékességtől számított 5 év alatt követelhető, csak ez után évül el, minthogy itt nem „munkaviszonyból folyó igényről” van szó, ahol ez az idő csak 3 év lenne, hanem szerzői díjigényről. Emellett érvényesek az elévülést felfüggesztő és annak újrakezdésére vonatkozó polgári jogi szabályok is,3 tehát jelentősége van annak, hogy mikor szerzett (vagy kis gondossággal szerezhetett volna) tudomást a szerző a harmadik személlyel megkötött szerződésről, s annak nyomán az 1 Pf. IV. 20417/1982. sz. ítélet. 2 Az 1977. évi IV. törvénnyel módosított 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 5. § (1) és (2) bekezdései. 5 Ptk. 324-327. §-ai. 40
