Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)
Repülőgéptechnika
gépek, valamint a meteorológiai rakéták felszállását biztosító rakétahajtóművek tartoznak. A repülőgép felszállását elősegítő hajtóművek általában segédhajtóművek, amelyek a megfelelő sebesség elérése után leoldhatók a gépről és ejtőernyő segítségével visszaereszkednek a földre. Ezért újratöltés után többször felhasználhatók. Ezek a rakétahajtóművek védőberendezésekkel vannak ellátva, amelyek üzemzavar esetén megakadályozzák a hajtómű felrobbanását. A folyékony üzemanyagú rakétahajtóművek a szilárd üzemanyagúakhoz hasonló elv alapján működnek. A különbség köztük az, hogy az 42. ábra. Rakétahajtóművek szerelőszalagon üzemanyag nem az égéstérben, hanem a rakétatesten belül, külön tartályokban van elhelyezve. A folyékony üzemanyagú rakéták működési ideje lényegesen nagyobb a szilárd üzemanyagúakénál. Az üzemanyagot ezeknél többnyire villamos izzógyertya vagy izzó spirális segítségével gyújtják meg. A gyertyagyújtás hátránya, hogy a gyertya elektródáit a maró hatású forró égéstermékek hamar üzemképtelenné teszik. Ezt küszöböli ki az előkamrás gyújtórendszer, amelynek gyújtógyertyája egy részben elkülönített kamrában helyezkedik el, így csak rövid ideig van kitéve az égéstermékek hatásának. Alkalmazzák a tisztán vegyi módszerrel történő gyújtási eljárásokat is. Indításkor olyan vegyszert fecskendeznek be az égéstérbe, amely oxidáló, azaz az üzemanyaggal egyesülve önmagától meggyullad. Az üzemanyagot az égéstérbe kétféle módon lehet beszállítani. Egyik mód a kiszorításos tápláló eljárás: 200—300 atm nyomású semleges gáz nyomja be az üzemanyagot az égéstérbe. A másik módszer az oxidáló szer és az üzemanyag beszállítása nagy teljesítményű szivattyúkkal, megfelelő szabályozó berendezéseken keresztül. A szivattyúkat gőz-gázkeverékkel működtetett turbina hajtja. Az üzemanyagot először bevezetik a fúvókát körülvevő térbe, amelybe áramolva, azt hűti, majd a porlasztó fúvókákon át jut be az égéstérbe. A folyékony üzemanyagú rakétahajtóművek tolóereje az égéstérbe adagolt üzemanyag mennyiségének változtatásával szabályozható. Az eljárás hátránya, hogy az üzemanyag-csökkenéssel együttjáró nyomáscsökkenés a hatásfokot rontja. Ez a hátrány több égéstér, vagyis több különálló — de egy egységet képező — hajtómű alkalmazásával kiküszöbölhető, amikor pl. bizonyos magasság elérése után egy vagy több égéstér vagy hajtómű kikapcsolható, ha nincs teljes tolóerőre szükség. A folyékony üzem-58
