Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)

Repülőgéptechnika

tén. Az előzőkkel magyarázható többek között, hogy a korábban gázturbinás sugárhajtóművekkel felszerelt szállítórepülőgépek továbbfejlesztett változatai napjainkban szinte kivétel nélkül kétáramú gázturbinás sugárhajtóművekkel vannak ellátva.

Az ismertetett repülőgéphajtóművek üzemképessége és élettartama nagymértékben függ a helyes üzemeltetéstől, vagyis a hajtómű vezérlésétől. Ezért a tervezés során arra törekednek, hogy a hajtóművek üzemmódjának változtatása, vagyis a vezérlése minél jobban automatizált legyen. Ez a mai modern hajtóműveknél már biztosított. A hajtóműveket pl. egyetlen gomb benyomásával indítják. Az indítógomb benyomásával a hajtómű automatikusan felgyorsul az üresjárati üzemmódra. Ezután a hajtómű teljesítményét már csupán egyetlen kar — gázkar — állításával változtatják, vagyis szabályozzák. Automatikus vezérlő rendszer határolja a hajtómű legnagyobb és legkisebb fordulatát, helyesbíti az üzemanyag betáplálást a repülési sebességtől, a repülési magasságtól és a hajtóműbe beáramló levegő hőmérsékletétől függően. Leállítja az üzemanyag betáplálást a hajtómű esetleges sérülésekor, így csökkenti a tűzveszélyt. Beás kikapcsolja az utánégetőt és fenntartja a pilóta által beállított üzemét. Mindezen műveletek automatizálása a hajtóművek üzembiztos működése mellett a pilóta munkáját is jelentősen egyszerűsíti.

Fenti ismereteink alapján vizsgáljuk meg részletesebben egy függőlegesen felszálló repülőgép működését:

Lebegéskor a levegőfúvók (4, 5) alsó és felső terelőlemezei nyitott helyzetben vannak. A hajtóművektől áramló gázok hatására a levegőfúvók járókerekei forgásba jönnek és a csőlégcsavarhoz hasonlóan, emelőerőt, vagyis felhajtóerőt szolgáltatnak. Lebegésből vízszintes repülésbe való átmenetkor a pilóta a fúvók alsó terelőlemezeit úgy állítja be, hogy a levegő és gázsugár hátrafelé kezd áramlani. A megfelelő vízszintes sebesség elérésekor a pilóta teljesen lezárja a terelőlemezeket és a fúvókákhoz vezető gázáramot. A hajtóműből — a fúvócsöveken át — kiáramló gázok reakcióereje hajtja a repülőgépet előre. A gép orrában elhelyezett fúvó (5) a gép kereszttengely körüli kormányzását is lehetővé teszi. A hajtóművektől külön gázvezető csövek vezetnek a fúvókhoz. Ez a megoldás lehetővé teszi valamelyik hajtómű üzemképtelenné válásakor a fúvók zavartalan működését.

Rakétahajtóművek. Korunk legszélesebb körben alkalmazott hajtóműje a szilárd és a folyékony üzemanyagú rakétahajtómű.

A szilárd üzemanyagú rakétahajtóművek a legegyszerűbb szerkezeti felépítésű hajtóművek csoportjába sorolhatók. A hajtómű kialakítását lényegesen egyszerűsíti, hogy az égőtér egyben a hajtóanyag tároló szerepét is betölti és nincsenek mozgó alkatrészei. Az égéstérben elhelyezett szilárd üzemanyagot gyújtótölténnyel vagy villamos úton gyújtják meg. Az üzemanyag égésekor nagynyomású gázok fejlődnek, amelyek a fúvókán nagy sebességgel áramlanak ki a szabadba és tolóerőt szolgáltatnak.

A szilárd üzemanyagú rakétahajtóművek felhasználás szempontjából két csoportba sorolhatók. Egyik csoporthoz a tüzérségi rakétafegyverek, a kis hatótávolságú szárnyas vagy szárnynélküli lövedékek és a repülőgép-fedélzeti rakéták hajtóművei tartoznak. Ezekre a hajtóművekre jellemző, hogy nincsenek ellátva olyan biztosítóberendezésekkel, amelyek üzemzavar esetén lépnek működésbe, valamint olyan eszközökkel, amelyek a rakéta sérülésmentes visszatérését biztosítják. A másik csoporthoz az utasszállító és a vadászrepülő-56