Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)
Repülőgéptechnika
módszerek is hatással voltak. A repülés kezdetén a kétkezi munkával gyártott egyedi repülőgépek gyártását egyre inkább a kissorozatgyártás váltotta fel. A sorozatgyártás közvetlenül az első világháború alatt kezdődött, amikor egy sorozaton belül általában 30—100 db gépet gyártottak. Bár a sorozaton belüli darabszám mai szemmel nézve alacsony és a gyártás is kézi munka volt, mégis megközelítette már a nagyüzemi jelleget. Ekkor főleg acélcsővázas törzsek készültek. A második világháborút megelőző időszakban kezdték el a nagyobb sorozatok gyártását. Ehhez egyes gyártási folyamatokat gépesíteni kellett, s ez már a nagyüzemi repülőgépgyártást jelentette. A repülőgéptörzs kialakításának alapvető feltétele, hogy az áramlástani, szilárdságtani, merevség, élettartam, a belső tér legjobb kihasználása szabta követelményeket messzemenően kielégítse. A törzs keresztmetszete minél kisebb legyen, de biztosítsa a személyzet és az utasok kényelmét, valamint a gép fedélzetén elhelyezett berendezésekhez a könnyű hozzáférést. Az a törzsszerkezet a legjobb, 21. ábra. Utasfülke amely az említett követelményeket jobban kielégíti, gyártása egyszerűbb és szerkezeti súlya kisebb. A gyakorlatban több szerkezeti forma honosodott meg: a rácsszerkezet és a héj-, ill. a fél héjszerkezet. A rács törzsszerkezetben a terhelést az övrudak és a rácsrudak veszik fel. A héj-, ill. félhéjszerkezetű törzsnek — a szárnyhoz hasonlóan — a borítása is teherviselő elem, ezenkívül a merevítésre szolgáló hosszmerevítők és törzskeretek is. A különböző szerkezetű törzseket összehasonlítva megállapítható: a vastag falú, héjszerkezetű törzs formája a repülés során nem változik, a ráható terheléseket jól elviseli, felülete sima, így áramlástanilag kedvezőbb. A rácsszerkezetű törzsek áramvonalas formáját a rácsszerkezetre pótlólag felépített kisegítő elemek biztosítják, amelyeket vászonnal, vagy vékony ötvözött alumínium lemezzel borítanak. Ez a felület üzemközben hullámosodik, így áramlástanilag nem kedvező. A szükséges szilárdságot és merevséget a héjszerkezetű törzseknél ugyanazok az elemek biztosítják, amelyek alaktartásra is szolgálnak, ezért kisebb súlyúra építhetők. A rácsszerkezetű törzs sok olyan elemet tartalmaz, amely csak az áramvonalas alakot biztosítja és nem vesz részt a teherviselésben, ezért nehezebb. A héjszerkezetű törzs élettartama önhordó jellege miatt nagyobb, mint a rácsos törzsszerkezetűé. Ugyanis a hosszmerevítők és keret felépítése olyan, ha ezekből néhány megsérül, az még nem okozza az egész törzs használhatatlanságát. Rácsszerkezetű törzsnél már néhány rácsrúd törése az egész törzs töréséhez vezet. Mivel a teherviselő elemek a törzskeretek kerülete mentén vannak elhelyezve, semmi nem akadályozza a héjszerkezetű törzsek belső terének kihasználását, amit rácsszerkezet esetén az átlósan elhelyezett merevítők gátol-32
