Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)
Helikoptertípusok - Szovjetunió
Fő- és farokrotoros, gázturbinás, nagy teljesítményű szállító helikopter. 1961-ben mutatták be először a tusinói légiparádén. Az M/-6-OS továbbfejlesztett változata. Négykerekes, magasszárú futóművei lehetővé teszik a szállítandó teherre való ráállását. A törzs alá maximum 20 m hosszú, 10 m széles, 3,1 m magas teher kapcsolható, négy hidraulikus szorító kengyellel. A teher rögzítése mindössze 2 percet vesz igénybe. A fő- és üzemanyagpóttartályainak kapacitása 7700 kp. A típus főbb jellemzői M I L-M l-1 0 A törzs hossza 32,86 m Magassága a rotortengely végéig 9,9 m A főrotor átmérője 35,0 m A farokrotor átmérője 6,3 m Maximális felszállósólya 43 450 kp Üres súlya 27 000 kp Hasznos teher 15 000 kp Kötélre függeszthető maximális súly 8 000 kp Maximális vízszintes sebessége 43 450 kp súllyal 200 km/h Maximális vízszintes sebessége 38 000 kp terheléssel 235 km/h Utazósebessége 180 km/h Szolgálati csúcsmagassága 3 000 m Hatótávolsága 250 km Hatótávolsága 12 000 kp hasznos teherrel, üzemanyagpóttartállyal 630 km Hajtómű: 2 db Szolovjev D-25V típusú gázturbina Max. teljesítménye 2x5500 eLE Hossza 2737 mm Súlya 1200 kp Fajlagos üzemanyag-fogyasztása 3000 m-en, utazó üzemmódon 278 g/LEh 203 .
