Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Borsod-Abaúj-Zemplén megye
1880 legelején hozott határozata a híd kövezetéről. Ebben a határozatban a „most felépített Német-híd, valamint a Menyhárt-hídja” kövezetét rövidnek találták és elrendelték meghosszabbítását. Ugyanebben az évben fogtak hozzá a Kőröspart befásításához is. Ennek a tevékenységnek az eredménye a ma is oly festői Kőröspart. A Német-híd Gyula városképi és műemléki vizsgálatában a helyes építéstörténeti adatokkal és fényképpel, de helytelenül Menyhárt-híd címszó alatt szerepel. Az időközben történt adatközlések, amelyek ezt a vizsgálatot forrásmunkának tekintették, ugyancsak tévesen Menyhárt-híd néven közük a Német-híd adatait. BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYE Pest, Heves és Borsod megyék levéltáraiban, de az Országos Levéltárban is sok irat tanúskodik arról, hogy a XIX. század elején a bécsi kormány és a magyar Helytartótanács is következetesen sürgette az ún. galicziai országút kiépítését. Ez az út Pestről Gyöngyösön át Miskolcra, majd onnan Szerencsen és Sátoraljaújhelyen át vezetett tovább Galíciába, tehát jelentős hosszon haladt át a jelenlegi Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén. Az út egyike volt a Monarchia legfontosabb felvonulási útjainak, amelynek kiépítése békében a Monarchia és Oroszország között a kereskedelem kifejlődését, esetleges háborús konfliktus esetén pedig a hadseregek mozgósításának biztosítását volt hivatva szolgálni. Az út kiépítése idejében a két nagyhatalom jó viszonyban volt egymással, amit nem sokkal később a magyar szabadságharc leverésére küldött orosz csapatok bevonulása is bizonyított. A régi galíciai út vonalvezetése nagyjában megegyezik a mai főközlekedési utakéval, azonban a jelenlegi főutak kiépítésekor nem mindenütt követték a régi nyomvonalat. A lényegesebb eltérések a következők: Mezőkövesd és Miskolc között a régi út nem a Vatta—Ernőd—Nyékládháza—Mályi útvonalat követte, hanem Vatta előtt Harsány felé elágazott, átvezetett Harsány belterületén és csak a Hejő völgyének déli szélén tért vissza a mai főút nyomvonalára. Miskolctól Sátoraljaújhelyig csak a 34. sz. főközlekedési útnak a második világháború alatti kiépítése teremtett új helyzetet, de a régi út alárendeitebb szereppel, ma is szerves része az ország közúthálózatának, s mint a Felsőzsolca—Harangod és a Bodrogkeresztúr—Sárospatak összekötő út van a nyilvántartásban. Ezen a régi útvonalon, amely a XIX. század elején épült ki, számos híd áll, amely a kiépítés idejéből származik, sőt vannak régebbi építésű hidak is, amelyek a XVIII. században vagy még régebben épültek. Bánréve A Kisterenyéről Pétervásárán és Ózdon át Bánrévére vezető 213. sz. út 69 + 180 szelvényében Bánrévétől kb. 2 km-re, Sajópüspökitől kb. 1 km-re háromnyílású, vagdaltkő boltozatú híd áll, amelyet a ráhelyezett modern szerkezetű vasbetonlemez és szabványkorlát leplez (46. kép). A híd ,,megfejelésé”-vel a teherbírását akarták erősíteni, s e célt bizonyára el is érték. A nyílások mérete 4,30+4,40 + 4,30, ami merőlegesen mérve 2 öl 1 láb méretű boltozatokat jelent. A boltozatok szélessége 5,60 m (3 öl), a híd teljes hossza 32 m. A híd a Sajó árterén van, amely már annyira feliszapolódott, hogy a terepszint megközelíti a boltozatok záró-72
