Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Baranya megye
BARANYA MEGYE A megye közlekedési létesítményei visszavezethetők az ókorig. A rómaiak több útja haladt át a megye területén, így az Aquincum—Mursa, a Savaria—Sopianae főútvonalak. Ezeknek az utaknak nyomvonalvezetése több helyen még ma is megállapítható. Sajnos az utakhoz tartozó hidakról semmiféle megfogható adatunk nincs, úgyhogy fel kell tételezni, hogy a hidakat időközben elbontották vagy más hidakkal cserélték fel. A középkorból sem maradt fenn egyetlen híd sem a megye területén, bár fel kell tételezni, hogy ha nem is nagy számban, de elvétve még ebben a nyugtalan korszakban is épültek hidak. A mohácsi vész után Baranya megye keleti részén a török volt az úr. Ezen a megyén át vezetett a törökök legfőbb hadtápvonala, amellyel nyugatra és északra törő seregeit ellátta. Sajnos nem találtunk a megye területén olyan hidat sem, amely ebből a korból származik, amiből arra kell következtetnünk, hogy a hidakat az ország felszabadító háborúi során megsemmisítették vagy később más hidakkal pótolták. Több híd származik azonban a XVIII. századból, s ezek építéstörténeti fontosságának hangsúlyozása elsőrendű feladatunk. Az utak és hidak összeírását Baranya vármegye 1833-ban hajtotta végre, császári rendelet alapján. Az összeírásban levő hidak között megtalálható a bári kétnyílású kőhíd, a Szekszárd—Pécs országút régi nyomvonalán levő több híd, a hidasi nagy kőhíd és még több olyan híd, amelynek azonosítása a jelenlegi híddal már nem dönthető el megnyugtató módon. Nehezebb feladat a hidak építéstörténeti adatainak tisztázása, amit a múltban az is akadályozott, hogy a vármegyei levéltár jelentékeny része 1918 óta a legközelebbi múltig a jugoszláv hatóságok tulajdonában volt. A régi hidakra vonatkozó adatok nagy része tehát még felderítésre vár. Bár A Szekszárdtól Mohácsra vezető 58. sz. főközlekedési út községi átkelési szakaszának északi vége közelében áll a kétnyílású Szent János patakhíd. Ez a híd központos elhelyezésével, magas töltésével és a szokatlanul nagy méretű szoborral vonja magára a figyelmet (17. kép). A híd teherviselő szerkezetei félköríves terméskő boltozatok, amelyek a keleti — Duna felőli — oldalon kb. 2 m szélességben téglaboltozattal vannak megtoldva, ami nyilvánvalóan utólagos szélesítés eredménye. Az eredeti híd szélessége kb. 5 m lehetett. A középpillér nyugati vége előtt, külön talapzaton áll Nepomuki Szent János embernagyságú szobra. Az alapzatát alkotó betontömbön bekarcolás: 1833. Ludwig Stürmer V/7, írott gót betűkkel. (A község eredetileg német település volt.) 4 49
