Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Budapest főváros
nek. (Nyilván az erdélyi fahidakra célzott.) Könyvét az Építési Főigazgatóság nemcsak hogy ismerte, hanem 1811 januárjában körözvényben megvételre ajánlotta a vármegyei geometrák számára, jelezvén, hogy ára 21 forint. Mindezek után mereven kimondani olyan tételt, amelyet a műszaki tudományok haladásának előbbutóbb feltétlenül meg kell cáfolnia, nemcsak szűk látókörre, hanem apolitikus magatartásra is vall. Az Építési Főigazgatóság műszaki karának mentségére annyit hozhatunk csupán fel, hogy a XIX. század elején a tapasztalatszerzés nem ment olyan egyszerűen, mint manapság. Műszaki folyóiratok nem voltak, a napilapok csak elkésetten, megbízhatatlan útleírások alapján közöltek az új építényekről néhány szenzációt hajszoló adatot. A közhivatalon belül a műszaki fejlődést ezenfelül még a megszokáshoz való ragaszkodás, a felelősségtől való tartózkodás és az a sajnálatos körülmény is gátolta, hogy abban az időben a konstruktív műszaki alkotó- és gondolkodóképességgel rendelkező egyének zömmel inkább a több lehetőséget ígérő szabad pályákon helyezkedtek el, a hivatalokba a közepes vagy alacsony kvalitású emberek jutottak. így eshetett meg, hogy a nagynyílású hidak hírét Budán nem vették tudomásul s így késhetett még további 25 évvel az „állandó híd” megvalósítása. 6. Egy év sem telt el az Építési Főigazgatóság feljegyzése után és a pécsi származású Bernhard Antal, aki nyolc évvel később az első dunai gőzhajóval tette ismertté a nevét, 1811-ben előterjesztette ,,Berhardféle ,avagy ordináta-híd''-ra vonatkozó elképzelését. Szemben az Építési Főigazgatóság szélsőségesen ortodox felfogásával, ez a fantáziadús férfiú szélsőségesen újszerű előterjesztést tesz: Egyetlen nyílással hidalja át a Dunát! Beadványában hivatkozik arra, hogy újszerű rendszerét hajlandó előbb kisebb hidakon bemutatni. Eszéken a Kamara megbízásából négy hagyományos rendszerű híd felépítését vállalta el, ezek egyikét próbaképpen ordináta hídként építené fel. Ezt követően ordináta gyaloghidat építene a Margitszigetre, s csak ha ezek beváltak, építené fel a Pestet Budával összekötő hidat. Beadványa a vállalkozás pénzügyi lebonyolítását két bankház bevonásával helyezte kilátásba és ellenszolgáltatásként csak a hídvámszedés engedélyezését kötötte ki tíz évi időre. József főherceghez, Magyarország nádorához címzett 1811. évi beadványának további sorsa ismeretlen, azonban benyújtója azt 1820. februárjában megismételte. Az újabb előterjesztéshez csatolt műszaki leírás alapján az elképzelt hídról jó fogalmakat alkothatunk. A német nyelvű leírás szövege az alábbi: „Alapelvek, az alulírott által feltalált és az 1811. esztendőben ő császári fenségének, József főhercegnek, Magyarország nádorának legalázatosabban előterjesztett, pillérek és ellenfal nélküli, Buda és Pest közt létesítendő híddal kapcsolatban. A híd egy ívből áll, amely húrjával mindkét végponton összekötötten, a folyammeder két partján van felállítva. A húrt az ívvel egész hosszában ordináták kötik össze, kettős csavarozással. Az ív nem tud süllyedni anélkül, hogy az ordináták által a húrokat le ne hajlítaná s ezáltal a húrt teljes hosszában ki ne nyújtaná. A kettő egyszerre nem történhet meg, mert egyik emeli a másikat, ennek következtében az ív lehajlása lehetetlen, feltételezve az egyes darabok megfelelő méretét és az anyag épségét. Ugyanez történik, ha az ív helyett egy derékszögű háromszög két egyenlő szárát ordináták segítségével alapvonalával egész hosszában kettős csavarozással összekötünk. A medret átívelő húr szélességét az ív avagy háromszög magassága határozza meg, elegendő 3%-os magasság és az anyag erőssége. Az ív és húr egyaránt konstruálható kovácsolt és hosszában csavarokkal összekötött vasból vagy tölgyfából, sőt puhafából is, de ebből arányosan nagyobb méretet kell felvenni. Az ordinátáknak azonban mindenképpen kovácsolt vasból kell lenniök. Lehetőség van arra is, hogy annyi ívet soroljunk és 256
