Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Budapest főváros
nem tudjuk már, hogyan képzelték el Inghofferék a Duna áthidalását, hány pillért akartak építeni és milyen szerkezeti megoldást terveztek. A kétféle anyag megjelölésével, továbbá azzal a körülménnyel, hogy rajz mellett, célszerűnek látták modellel is szemléltetni a szerkezetet, arra kell gondolnunk, hogy valamilyen eddig nem ismert szerkezeti megoldást tartalmazhatott a terv. Nincs kizárva, hogy a vonóvasas faívhídnak valamilyen őseredeti formájával állunk itt szemben, amely nem sokkal később konkrét megoldásokban is napvilágra került. Igaz, hogy a francia forradalom és Napóleon háborúi sok mindent felkavartak Európában, de hogy a régi magyar hidak történetének kutatása során minduntalan belebotoljék az ember a napóleoni-háborúkba, azt velem együtt valószínűleg sok más ember is kétségbe vonta volna. Es mégis, nemigen tudjuk mással magyarázni azt a hosszú szünetet, amely Inghofferék tervének előterjesztését követte és 1792-től 1811-ig tartott. Ez alatt az idő alatt senkinek sem jutott eszébe, hogy Pest és Buda között állandó Duna-híd építésére tervet készítsen. 4. Ez alatt a 21 év alatt csupán egyszer merült fel a Pest-Buda közötti állandó híd kérdése, éspedig Gross János nyugalmazott útépítési igazgató által beterjesztett típustervek kapcsán. Nevezett 1808-ban két tervet nyújtott be a Helytartótanácshoz azzal a javaslattal, hogy az utak nagyobb folyókon való átvezetését a tervben bemutatott hidakkal kellene megoldani. Ezek a tervek tehát nem kifejezetten Pest és Buda összekötésére, hanem általánosságban, típustervként, a nagyobb folyók áthidalására vonatkoztak. A Helytartótanács 1808. április 19-én azzal afelhívással küldte el aterveket az Építési Főigazgatóságnak, hogy vizsgálja meg, alkalmas-e azok egyike arra, hogy a Dunán, Pest és Buda között megvalósítsák. Az Építési Főigazgatóság az év végéig halogatta a véleményadást, de végül is kinyilatkoztatta, hogy egyik terv sem alkalmas arra, hogy Pest és Buda között kivitelezzék, mert ezáltal rendkívüli áradások veszélye merülne fel. Gross János egyik javaslata nagynyílású fahíd, másik pedig boltozott kőhíd gondolatát vetette fel. Itt említjük meg, hogy a soknyílású boltozott kőhíd felépítését, mint amilyen Európa nagyobb folyóin elég nagy számban található, Pest és Buda között a Duna meder- és jégviszonyai miatt nem tartották megfelelőnek, s attól tartottak, hogy részint a pillérek által okozott duzzasztó hatás, részint a meder feltöltődése, kimosódása, legfőképpen pedig a tavaszi jeges áradások, illetve jégdugulások előbb vagy utóbb tönkretennék a hidat. Hogy milyen nagymértékben indokolt ez az aggodalom, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a történelmi nevezetességű középkori hidak, a drezdai Elba-híd, afrankfurti Majna-híd, a prágai Károlyhíd, a regensburgi Duna-híd egyike sem áll jégjárásos folyón. Sehol Európában nem mertek a jégelvonulás útjába akkora akadályt állítani, amekkorát Pest-Buda között a híd pillérsora jelentett volna. Ezzel az egyébként csak helyeselhető hivatalos felfogással magyarázható, hogy Pest és Buda között többnyílású kőhidak építését a XVIII. század végén rendre elutasították, még akkor is, ha az elutasítás indokai között esetleg más, például gazdasági okok is szerepelnek, holott az ilyen típusú hidak építése már ebben a században utolérte, sőt el is hagyta a rómaiak által elért színvonalat. 5. Az Építési Főigazgatóság iktatókönyveinek lapozgatása során ennek a szervnek a Pest-Buda között építendő Duna-híddal kapcsolatos szerepét is módunkban áll elemezni. A Helytartótanács 1809. április 25-én az Építési Főigazgatósághoz leiratot intézett, amelyben megállapította, hogy a Pest és Buda között létesítendő állandó híd tervezéséhez helyi adatok szükségesek, ezeket össze kell gyűjteni abból a célból, hogy azok ismeretében a hídra tervpályázatot lehessen kiírni. Az Építési Főigazgatóság a leirat nyomán 900 forint kiutalására és a Dunameder felvételéhez és beszintezéséhez szükséges segéderő (Assistenz-Leistung) biztosítására tesz előterjesztést. A Helytartótanács az Építési Főigazgatóságnak előbb 254
