Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Budapest főváros
ható szerkezetbe. A hídnak különösen a régebbi, íves alakja nyújthatott rendkívül érdekes, megkapó látványt. Talán a hajóhíd kiképzésének a maga nemében szerencsés és esztétikus megoldása is hozzájárult ahhoz, hogy a Lánchíd megalkotói később oly magas esztétikai igényeket kielégítő terveket terjeszthettek a magyar közvélemény elé. Régi Duna-híd tervek Pestnek és Budának, a két szabad királyi városnak állandó híddal való összekötésére régóta mutatkoztak törekvések. Kisebb-nagyobb időközökben különféle terveket terjesztettek elő olyan állandó híd építésére, amely az évadtól s a Duna jégjárásától függetlenül is biztosítja a városok közötti összeköttetést. Bár végeredményben ezek a törekvések Széchenyi István munkásságával és a Lánchíd építésével beteljesültek, mégis érdekes — a régi hidak kutatása közben — feljegyezni néhány ismert vagy kevésbé ismert adatot a Lánchíd megvalósulása előtti időből, amely jellemzi az akkori felfogást és technikai felkészültséget. De érdekes ezeknek az adatoknak egymás mellé állítása során a kérdések politikai szemlélete is, amelynek az a tanulsága szűrhető le, hogy a hivatalos körök teljesen tisztában voltak a megoldandó feladat nagyságával, azonban annak megoldására nem törekedtek és segítséget nem nyújtottak. Az alább felsorolásszerűen közreadott elgondolások egy része a magyar olvasók előtt bizonyára ismeretes, hiszen legtöbbjéről megemlékeznek a Lánchíd történetére vonatkozó írások. Kevésbé ismert az Építési Főigazgatóságnak az üggyel kapcsolatos szerepe, amelynek kritikai méltatását az irodalom eddig mellőzte. 1. A vasnak, mint hídépítő anyagnak alkalmazása csak a XIX. század elején merült fel. Ezért a XVIII. században élő legkiválóbb tervezők is kitartottak amellett, hogy a középkor és az ókor két klasszikus építőanyagát, a követ és áfát alkalmazzák. Pest és Buda szabad királyi városok ebben az időben még beletartoztak a vármegyei szervezetbe, tehát Pest vármegye szerves részét alkotják. Mi sem természetesebb tehát, hogy a vármegye hivatalos földmérője Bállá Antal, az országos nevű kiváló mérnök, hivatali kötelességének tartotta a dunai átkelés lehetőségeinek kutatását. Két tanulmányt készített, az egyik szerint 13, a másik szerint 22 pillére lenne a Dunát átívelő kőhídnak, amely Pestet Budával összekötné. Tanulmányát a műszaki létesítmények iránt igen fogékony II. József elé terjesztette 1784-ben. 2. Hasonlóan boltozatos kőhíd tervével oldotta meg a Duna áthidalását 1786-ban Török Sándor mérnök, cs. kir. térképész. Terve annyiban különbözik Bállá elgondolásától, hogy a Duna medrébe helyezendő pillérek számát lényegesen csökkentette. Hatnyílású hídjának nemcsak minden szerkezeti részletét, hanem kiviteli munkamódszerét is kidolgozta. E tekintetben a terv társszerzőinek Ledwina Ferenc és Ledwina József mérnököknek tapasztalatai is segítségére voltak, akik a prágai Károly-híd javításával foglalatoskodtak. Mint külön érdekességet megemlítjük, hogy a pillérek alapozását majdnem pontosan azzal a módszerrel javasolták Törökék megoldani, mint amellyel 56 évvel később a Lánchíd valóban megépült. Ez is mutatja, hogy ez a terv nem valami álmodozó művészlélek papírra vetett agyszüleménye, hanem a megvalósítás legkomolyabb esélyével számoló, a felelősség teljes tudatával megalkotott komoly mérnöki munka volt. 3. Néhány évvel később, 1792-ben Inghoffer Antal és társa terjesztette elő Duna-híd tervét, illetve az azt ábrázoló modellt. Terve azért érdemes az említésre, mert ez az első Duna-hídterv, amely már a vasat is megemlíti a hídépítés anyagai között. Tervét a Helytartótanács vette kézhez s azt elküldte az Építési Főigazgatóságnak azzal a felhívással, hogy mondjon arról véleményt. Az Építési Főigazgatóság iktatókönyvében erről a következőket olvashatjuk: „Inghoffer Antal és társa által tervezett, Pest és Buda 252
