Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Nógrád megye
a feltevés azonban nem zárja ki, inkább valószínűsíti azt a lehetőséget, hogy a ma is meglevő híd már jóval 1788 előtt kőhídként a helyén állott, amikor a patakmeder hídja még fahíd volt. Nógrádszakál A Budapestről Vácon át Losoncra vezető 2. sz. főközlekedési út Nógrádszakálon túl lépi át az országhatárt alkotó Ipoly folyót. Az itteni híd elődje volt a nevezetes Rárosi Ipoly-híd, amelynek elbontása századunk elején némi port vert fel. A műszaki közvélemény abban az időben még érzéketlen volt ugyan a múlt emlékei iránt, de történészek, írók, papok és lelkes laikusok igyekeztek gondoskodni arról, hogy hangulatot teremtsenek ennek a viszonylag nagy méretű, XVIII. századi alkotásnak megmentése érdekében. Akciójuk — tudjuk — nem vezetett eredményre, a hidat 1904-ben vashíd váltotta fel. A híd az Ipoly medrét négy nyílással ívelte át, amelyekhez mindkét oldalon hosszú feljáró csatlakozott. A középső pilléren Nepomuki Szent János szobor állott (176. kép). A híd méretadatait nem jegyezték fel a bontáskor, úgyhogy a nyílások nagyságát, a híd hosszát és szélességét csak hozzávetőlegesen ismerjük. A nyílások méreteit legfeljebb 7,60 m-re (4 öl), a híd hosszát 60 m-re, szélességét — mellvédek között — 5,70 m-re (3 öl) becsüljük. Érdekessége lehetett a támfalak közé fogott hídfeljáró, amely sok támpillérével különös látványt nyújthatott. A híd építéséről dokumentációs anyag eddig nem került napvilágra. Nagyméretű javításokat viszont számos feljegyzés tanúsítja. Nógrád vármegye, a híd fenntartója a karbantartás és felvigyázás feladatát 1792-ben a helybeli vendégfogadósra bízta: „Hogy a Rárosi-híd és út jókarban tartassák, szükséges mind a kettőn különösképpen vigyázni, mivel pedig a szüntelen való 176. kép. Az 1904-ben elbontott rárosi Ipoly-híd, Nógrádszakál vigyázást méltó meg is jutalmaztatni, az elébbeni szokás szerint a Rárosi Hídra való vigyázásért az ott lévő vendégfogadósnak 6 kila, a Rárosi útra való vigyázásért pedig a tőrincsi öreg Nótáriusnak 12 kila búza egybéli fizetésül rendeltetnek.” Ráros puszta Tőrincs község határához tartozott, ma Csehszlovákia területe. Nagyobb szabású javításról olvasunk a vármegye 1794. évi közgyűlési jegyzőkönyveiben. ,,. . .a Rárosi Kőhíd igazításáról tett vélekedések. . . teljesítése oly útmutatással rendeltetett, hogy a Gátsi és B. Gyarmati kőmives mesterek szorgos és jó vigyázások alatt leendő munkáltatás által Terbelédi szegletes kemény kövekkel, amennyire azok alkalmaztathatandók, egyéb eránt pedig Szakali, de a keményebb követses hegyességű faragott kövekkel legelőször és mennél előbb, mig tudniillik az Ipoly vize csekély, a Hídnak Láb-oszlopai igazittassanak meg állandóképpen a szükséges materiáléknak öszve hordása és a munkások kiállítása eránt Ord. Geometra Uj Járásbeli Fő szolgabirák urakkal egyet értsen, hogy pedig a munkának jobb állandóbb készülete légyen, a főbb felvigyázás Nemzetes Tábla Biró Szubszky István Urra bizatik. Pontosan harminc évvel később, 1824-ben, az esedékes — ki tudja hanyadszori — javítási munkába bekapcsolódott az akkoriban igen jó hírnévnek örvendő buda159
