Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Győr-Sopron megye
pedig 38,80 m. A hídnyílás és a teljes hossz méreteiben mutatkozó különbség már önmagában is jelzi, hogy párhuzamos szárnyfalú hídról van szó, a különlegesség nem is ebben, hanem a helyszínrajzi elrendezésben van. A híd az út kanyarulatában fekszik és a patakot ferde szögben keresztezi. Ennek ellenére a híd egyenes és a szárnyfalelrendezés célja nyilván az út és a patak helyzetébe való beilleszkedés. A kanyarulat domború oldalán, amely a híd keleti, egyben a patak kifolyási oldala, az északi szárnyfal a boltív homlokzati síkjától nem előre, hanem hátrafelé hajlik. Párja a déli oldalon rövidke bizonytalan vonalvezetés után lényegében benne marad a homlokzatsíkban. A kanyarulat homorú oldalán, tehát nyugaton, a patak befolyási oldalán a szárnyfalaknak rövidke 1—1 méteres darabkája a szokásos módon ferdén kihajlik, itt azonban megtörik s felveszi az úttengely irányát, amelyet északon is, délen is egyenes vonalban követ. így ez a két szárnyfal kettős törésű, a villám alakjához hasonlít. A patakmeder a híd alatt rendezett, ásott csatornára emlékeztet. A felső oldalon fás, ligetszerű területen vágja magát keresztül, jó benyomást keltve. A fák magas törzsei nem akadályozzák a hídra való jó rálátást, még a kanyarulat felé közeledő útról magáról sem. A mellvédek a nyílás fölötti részen vízszintes vonalúak, onnan kezdve a szárnyfalak végéig fokozatosan lejtenek s végeik a terepszintig érnek. Középen a magasságuk 0,80 m. A híd építésének történetéről egyetlen biztos adat, hogy a soproni utak és hidak 1833 .évi összeírásában a híd a kőszegi út hidjai között a helyes mérettel fel van véve a következőképpen: „Pons muratus 21/., org. super rivo Gaisbach...”, ami a Kecske-patak régi német neve. Nyilvánvaló azonban, hogy a híd ennél az időpontnál sokkal régebbi. Erre utal a híd különleges formája, szárnyfalainak elrendezése és a mellvédnek a terepszintig való fokozatos lesüllyesztése. Ebben az alakban a hidakat leginkább a XVIII. század utolsó negyedében építették. Mosonmagyaróvár A vár mellett elfolyó gyorsvizű Lajta töltötte meg egykor a várat körülvevő várárkot vízzel, s ezzel a várat jobban elszigetelte a környezetétől. A várba régen csak a várárkon átvezető hídon át lehetett bejutni, s a híd utolsó nyílása felvonható csapóhíd volt. A csapóhidat a kaputoronyból kezelték, amely — ritkaság — mindmáig megmaradt, s a várnak megbecsült értékes tartozéka. A csapóhíd már nincs meg. Amikor a várak védelmi jelentőségét mindinkább a fegyverek és mind kevésbé az építmények kezdték biztosítani, a felvonóhíd is átadta helyét a ma is meglevő ötnyílású téglaboltozatú hídnak. Ez a híd a város felől vezet át a ma már száraz, szépen gondozott várárkon, egyenesen a régi kaputoronynak. Nyílásainak mérete 4,24 m (2 öl '\1/2 láb), szélessége — mellvédekkel együtt — 5,20 m (2 öl 4 láb), teljes hossza 44,00 m. A kaputorony előtt a híd szélessége fokozatosan jobbra-balra 60—60 cm-rel, tehát 2—2 lábbal megnövekszik, majd ismét összeszűkül. Ez a szélesedés valószínűleg azt a célt szolgálta, hogy a kapun belépésre várakozók helyet tudjanak adni a kilépőknek (91. kép). Hasonló megoldása van a tatai négynyílású várfeljáróhídnak, azzal a különbséggel, hogy ott a híd legszélesebb méretét a kapunál, nem pedig a kapu előtt éri el. A híd anyaga tégla. Minden falazati eleme tégla, kivéve a fedköveket. Ezek 44—45 x 16 cm, tehát másfél láb és fél láb méretűek. A nagyobbik méretből ugyan 3 cm hiányzik, de lehetséges, hogy a téglamérettel való jobb összhang érdekében valamit később lefaragtak a kövekből. A fedköveket falkötővasak fogják össze. A mellvédek magassága 80 cm, felső vonaluk vízszintes s csupán helyszínrajzban van — mint említettük — furcsa kihasasodó alakjuk, a kapu előtt. A híd a kaputoronnyal együtt nagyon jó benyomást kelt a szemlélőben, amit az ápolt környezet és a köröskörül látható épületek együttes hatása is javít. A várral szemben levő oldalon a híd a 151. sz. Győr—Héder-100
