Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Régi hidak, új igények
RÉG! HIDAK ÉS ÚJ IGÉNYEK A hidak csakúgy, mint a többi építmények, ki vannak téve az idő változásának. Ahogyan a lakóház egy idő után szűknek vagy bőnek mutatkozik, s átépítést igényel, ugyanúgy mutatkozhat túl szűknek a híd nyílása, túl kevésnek a szélessége, túl szélesnek a pillére, túl gyengének a szerkezete, vagy túl nagynak bármely alkatrésze. A híd tehát egy idő múlva átépítést kíván. A híd átépítésére vonatkozó igény elég gyakori és egyenes következménye a műszaki színvonal emelkedésének. Korunk egyre nagyobb követelményeket támaszt a közlekedéssel szemben, s a közlekedés hordozói a hidak, bizony gyakorta nem felelnek meg a fokozott követelményeknek. A hidakkal szemben támasztott funkcionális követelmény az áthidalt vízfolyás, vagy közlekedővonal részéről az elegendő számú és elegendő méretű nyílásokban nyilvánul meg, az áthidaló közlekedővonal részéről pedig a kellő teherbírásban és a híd kellő szélességében. A felsorolt tényezők mindegyike változó. Változik a folyó medre aszerint, amint a vízfolyás mélyíti vagy feltölti azt, esetleg új meder keletkezik, amely új nyílást követelhet. Változik a közlekedés támasztotta igény, ami a híd teherbírásának emelését vagy szélességének növelését teszi szükségessé. Az áthidalt közlekedővonal a nyílások méreteinek növelését is szükségessé teheti, de ez ritkább eset. Hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról a változásról, ami a hidakkal szemben a közlekedés részéről támasztott igények tekintetében a legutóbbi 150 év alatt bekövetkezett, jegyezzük fel a következő két adatot: Napóleon korában a legnehezebb jármű a hat lóval vontatott ágyú volt. Ennek súlya a hat lóval és minden egyéb kellékkel együtt nem haladta meg az 5 tonnát. A mai közúti ,,A” terhelés alapja olyan jármű, amelynek súlya 70 tonna, az előbbinek 14-szerese. A közismert szekerek szélessége régen belül maradt az egy öl méreten, s két szekér az úton akkor térhetett ki egymásnak, ha mind a kettő letért „fél kocsinyomra”, vagyis a jobb kerékkel a bal kocsinyomban haladt. (Abban az időben balra kellett kitérni.) A két szekér közepének egymástól mért távolsága ekkor két kocsinyomszélesség, tehát 8 láb (2,53 m) volt. (Tengelytávolság.) Ma az autóbuszok 2,50 m szélesek, s ahhoz, hogy nagy sebességgel haladva is kitérhessenek egymásnak, legalább 1,00 m széles biztonsági sáv szükséges. A tengelytávolságot a mai normák szerint 3,50 m-rel, autópályákon 3,75 m-rel, tehát a régi 8 láb méret 148%-ával számítják. De ne gondoljuk, hogy a híd szélesítése és teherbírásának növelése az igények változásának egyetlen esete. Előfordul ennek fordítottja is, amikor a híd túl nagynak bizonyul, a hídfenntartó a karbantartási költségek csökkentése céljából bontatja el a hídnak túlméretezett részeit. Főként a vízszabályozások teremtettek ilyen eseteket, amelyek során a hidaknak több nyílásából egyet vagy többet — a karcagi Zádor-hídon pl. négyet — megszüntettek. A teherbírás növelése régi hidak esetében sokszor a híd felszerkezetének teljes elbontását és az esetleg megtartható alapokon új, korszerűbb szerkezetű híd építését teszi szükségessé. Előfordulhat az az eset, hogy a régi híd 7
