Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

A képek jegyzéke

1. Szíj vég övről

Öntött ezüst, aranyozással, niellóval. Előlapján növényi elemekkel körülvett szárnyas griff, hátlapján levélinda. 4,5 x 2,7 cm. X. század eleje. Lelet Benepusztáról (Ladánybene, Bács-Kiskun megye). Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Ltsz.: 1846/9.L — Irodalom: Fettich Nándor: A bonfoglaló magyarság fémművessége. Budapest, 1935, p. 71. — Dienes István: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972, pp. 10., 78., korábbi irodalommal.

2. NŐI HAJ FONAT DÍSZÉÜL SZOLGÁLÓ KORONG

Ezüst, részben aranyozott, domborított turulmadaras ábrázolással. A segítő szellemet jelképező nagy madár csőrében életfaágat, karmaiban kisebb madarakat tart. Átm.: 8,2 cm. X. század. Lelet Rakamazról (Szabolcs megye). Jósa András Múzeum, Nyíregyháza. Ltsz.: 64.875.6—7. — Irodalom: Dienes István: A honfoglaló. . . pp. 53—54., 63—65., 83., 32—34. kép, korábbi irodalommal.

3. Tarsolylemez

Vörösréz, egész felülete aranyozott. Domborított palmettacsokrokból szerkesztett díszítésében kereszt és két iráni jellegű, mitikus „pávasárkány”. 15,6 X 13,6 cm. X. század. Lelet Tiszabezdédről (Szabolcs megye). Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Ltsz.: 1896/86. 235.a. — Irodalom: Dienes István: A honfoglaló. . . pp. 11., 24., 48., 58., 60. és 81., 10—ii. kép, korábbi irodalommal.

4—5. Párta-korona

Aranyfiligrános díszű, négy tagból összeállított részlet. Apró igazgyöngyökkel szegélyezve, türkizzel, almandinnal, zafírral díszítve. Teljes h.: 18,7 cm, legnagyobb sz.: 2,7 cm. 1220—1230 körül. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Ltsz.: 55.427.1.C. Vétel Egger Józseftől, aki Párizsban báró Jerőme Pichontól vásárolta. Oda magyarországi sírleletként került. — Irodalom: Czobor Béla: „III. Béla és hitvese halotti ékszerei.” ln: III. Béla magyar király emlékezete. Szerk.: Forster Gyula. Budapest, 1900, pp. 228—230. — Kovács Éva: „Egy elveszett magyar korona.” Művészettörténeti Értesítő 17 (1968), p. 212. — Uő.: „Két XIII. századi ékszerfajta Magyarországon. Ars Hungarica, 1973, 63. lábjegyzet. — Uő.: Árpád-kori ötvösség. Budapest, 1974, 13. tábla. Egy további tagja Londonban van. — Lásd: Schramm, P.: Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. (Schriften der Monumenta Germaniae Historica, XIII/3), Stuttgart, 1956, pp. 853—854., 93. kép, 119. c. ábra. — Vesd össze: Gregorietti, G.: IIgioiello nei secoli. Milano, 1969, p. 167. XIV. századi datálással. — Hasonló: Evans, J.: A History of Jewellery 1100—1870. London, 1970, p. 199/a és 9/a tábla. (Konstantinápoly, 1205 után. Namurben.) — Két másik tagja a párizsi Louvre-ban van, Danielle Gáborit azonosította a könyv első kiadása alapján.

A párta-koronához tartozik egy melltű is (ma töredék). Arany, átm.: 3,4 cm. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Ltsz.: 52.427. 2. c.

6. Palástcsat

Aranyozott ezüstlemezen öntött művű indák. Átm.: 8 cm. XIV. század. Iparművészeti Múzeum, Budapest. A Zichy-gyűjteményből. Ltsz.: 54.1555. — Párdarabja a Magyar Nemzeti Múzeumban, Budapest. Ltsz.: 55.426.C. és ugyanilyen két kisebb, alaplemez nélkül. Ltsz.: 1896.43.12. — Irodalom: Kovács Éva: „Über