Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

Érdekes helyi változata a női ékszereknek az erdélyi Királyföldön kialakult nagyméretű kerek mellboglár (36., 37. kép). Ezt a súlyos, ékköves, zománcos melldíszt a XVII. századtól városi nők, előkelő szász asszonyok is viselték. A falusi asszonyok még a XIX. század végén is hordták pruszlikjuk fölött — aranyozott ezüst helyett aranyo­zott rézből vagy csak sárgarézből. Ez az ékszertípus tulajdonképpen egyenes leszár­mazottja a gótikus palástcsatoknak. A kor legdíszesebb női ékessége azonban továbbra is a függő, a násfa (40. kép), amelyet mellre tűzve is viseltek. A XVII. század második felétől külön e célra mellre­­valók is készültek. Ezek gyakran rubinnal, smaragddal kirakott rózsák, zománcos szegfűk, gyémántos liliomok vagy ágas-bogas, zománcozott bokréták. Esterházy Ilona násfához hasonlatos mellrevalóján (1650) két szív felett két galamb és alatta rózsa volt; Barkóczy Erzse és a Rákóczi-ház leányai toliformára alakított kitűzőket, Zrínyi Ilona — II. Rákóczi Ferenc fejedelem bátor szívű édesanyja — pedig kivételképp egy gyé­mántos, gyöngyös medálykát viselt. Igen kedvelt kitűző a zománcos vagy zománco­­zatlan aranyszalagból készített csokornásfa (48. kép), melyet számos „öreg” és apró rubinnal, gyémánttal vagy smaragddal, kerek és lapos, úgynevezett kártyagyöngy­szemmel raktak meg. A különféle mellre való ékszerek nagy részét hajban is lehetett viselni éppen úgy, mint a kontyba szúrt ékköves, zománcos rezgőtűket — vagy rezgőbokrétákat — (42. kép), amelyek viselőjük lépteire rezegve csillogtak-villogtak. A fejdíszek közül még az arany pillangókkal, zománcos boglárkákkal, rostélyos arany szemekkel ékes párta és a drágaköves, gyöngyös, pazar koronkák viselete volt hosszú ideig divatos (43. kép). Értékükről fogalmat nyújtanak Monoky Anna koronkái 1639-ből, amelyek egyikét 11 gyémántos és 41 rubintos boglár mellett 900 gyöngy, másikát pedig a bog­lárok mellett 1200 igazgyöngy díszítette. A keleti gyönggyel általában nagyon pazarul gazdálkodtak a ruhák és ékszerek díszítésénél. A fülbevalók aranyból készültek. Némelyiket csupa gyöngyből fűzték, vagy egy pár drágaköves boglárból alakították; volt közöttük zománcozott alakos ábrázolás is, karikába hajlított kígyó-, galamb-, csillag-, muskotálykörte- avagy rózsaforma. Ezek aljáról néhány szabadon „libbentő” gyöngyszem is függhetett. A fülbevalókba azon­ban leginkább 10—16 gyémántot foglaltak; Draskovich Johanna 98 gyémánttal (!) rakatta meg egy bokor (egy pár) fülbevalóját. 34

Next

/
Thumbnails
Contents