Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

A nyakékekről egy vagy néha több násfa csüngött, avagy egy drágakövekkel kirakott mellkereszt. A keresztek szárairól három (23. kép), a násfák aljáról egy—öt szem „libbentős” (mozgó) igazgyöngy függött. A mellen több sorban, hosszan elterülő ékszerek mellett a feszesen a nyakra simuló nyak- vagy torokszorítókat is kedvelték, amelyeket aranyszemekből és „öreg” gyöngyökből vagy gyöngyös, rubinos boglárkákból állítottak össze. Ezekre elöl függőt akasztottak, amelyet tetszés szerint cserélgettek. Az ilyen aránylag rövid nyakszorító igen nagy érték is lehetett, mert például Bocskai István erdélyi fejedelem 1600 körül megbízta Illésházi Istvánt, hogy vegyen részére Bécsben egy nyakszorítót függőstül; 6000 forintot, sőt többet is fizethet érte. A függő vagy „násfa” drágaköves, zománcos, önállóan is viselhető ékszer. Leginkább láncra akasztva, esetleg süveg vagy kalap mellé tűzve, a XVI. században hajba függesztve diadémként is használták. Tarjai Mihály így írja 1552-ben: „Öszve voná ő haját, Az fejében tévé szép aranyos násfáját. ”

Bezter fia Demeter és neje 1270—1277 között kelt végrendeletében említik először: „lego duas nasvas meas, item unum monile, item cingulum, de auri frigio, trés marcos auri continentem sine auri frigio. ” A násfa szót XIV. századi írott forrásokban nem találták meg, a XV. században azonban már gyakran szerepel. Például egy 1447-ben kelt oklevélben: „. . . septem clenodia volgo Nasfa de puro auro super ipsa torqueria cum gemmis et lapidibus preciosis”. A násfák többsége Magyarországon készült. Erdélyi magyar nemes családjaink fennmaradt kiházasítási és végrendeleti leltárai kifejezetten megkülönböztetik az ékszerek eredetét: „párisi mű, spanyol munka, olasz származás, augsburgi készítmény, prágai, bécsi vásárlás” stb. jelölik meg pontosan, de ahol nem írják, az mind magyar. A magyar ötvösök gazdag fantáziáját, évszázados hagyományú technikai tökélyét dicsérik a nagyon változatos formájú, méretű, de Európa-szerte hasonló témájú násfák. Az antik mitológia vagy a keresztény vallásos képzelet, a szabályos geometria vagy a sokrétű szerves élet világa számtalan variációban kínálkozott ábrázolásra. Ezekből rendkívüli változatossággal merítettek: Mars és Venus, Triton és Nympha, Victoria, Diana (26. kép), Justitia, Fortuna (27. kép) és az örök Amor; Szent János és sárkányölő Szent György, Szent Mihály és a kegyes Madonna (33. kép); rózsák, csillagok, emberek, angyalok; s a jelképes állatok: galamb, pelikán (30., 32. kép), griff és főnix, páva és sas, oroszlán, sárkány, egyszarvú és kígyó; rabszolgagálya és szerelemhajó.

3°