Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

Seybold bajor küldött megtekintette — és részletesen ismertette — Mátyás király legendás hírű kincstárát is. Se szeri, se száma benne a különféle értékes és szokatlanul nagyméretű ötvösműveknek, nemesfém használati tárgyaknak, arany-ezüst kincseknek, nyakláncoknak, igazgyöngyből, gyémántból készült több száz ékszernek.

Elődeihez hasonlóan Mátyás király is nagyon megbecsülte a magyar ötvösöket és műveiket, nagymértékben pártolta tevékenységüket. A számos behívott építész, festő, szobrász és tudós mellett azonban olasz ötvösmestereket is foglalkoztatott udvarában, akik magyar földre hozták Itáliából az új művészeti irányzat, a reneszánsz merész újításait. Donato della Porta milánói ékszerészről — akit az oklevelek hol Gemmarum Magisternek, hol zoyleriusnak neveztek — tudjuk, hogy Galeazzo Maria Sforza, Milánó hercege ajánlotta Mátyás király figyelmébe 1466-ban kelt levelében. De arról az esetről is tudunk, hogy III. Iván orosz cár 1488-ban Mátyástól kért ügyes arany- és ezüstműveseket.

Figyelemmel kísérte a király a magyar nemesfémbányászatot is. 1478-ban például Pozsonyban töltötte húsvét ünnepét, s utána Bonfini szerint „a királynéval együtt megszemlélte a jelesebb városokat. Meglátogatták Kassát [Kosice], Körmöcöt [Kremnica], Zólyomot [Zvolen] és a felső-magyarországi bányavidéket. Megnézték az arany- és ezüstbányákat, megcsodálták, hogyan bányásszák az aranyat, továbbá az őrlést, kiválasztást és olvasztást, amit eddig még nem láttak”. 1486-ban pedig, amikor rendezte a törvényeket, többek között elrendelte, hogy „méltányos ellenszolgáltatás nélkül el ne vegye a király a magánosok jószágain talált arany-, ezüst-, só- vagy egyéb ércbányákat. Ha megvenni nem akarja, azok minden joga és haszna a jószág uráé legyen”.

Ebben az évben már folytak Mátyás király természetes fia, Corvin János és Bianca Maria Sforza eljegyzése érdekében a milánói és a budai udvar közötti tárgyalások. A többszöri követváltás nagy pompával játszódott le. A követek külseje, felszerelésük, ajándékaik mennyisége és minősége nem kerülte el a korabeli tudósítók figyelmét. Bartholomeo Chalco hercegi titkár hosszan írta le Buzlay Mózes követjárását, a követ aranybrokát ruháját, gyöngyökkel ékesített fürtös haját, szép külsejét. Mátyás a Sforzaházat bőkezű ajándékai révén is igyekezett megnyerni, s magától értetődik, hogy fia menyasszonyát is elhalmozta drágaságokkal. A Cronichetta di Lodz szerint az 1487-ben megtartott eljegyzésre magyar szabású ruhákat és pompás ékszereket küldött, amelyek

24