Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)
12 tárat illeti, a másik felét pedig a királyi kamarába kell vinni eladás céljából. ” Magyarország ugyanis már a XIII. század második felétől az első helyen állt Európa aranytermelésében, s világviszonylatban is második volt Afrika után, ezüsttermelésben pedig Csehország után következett. Ez a gazdaságtörténelmi tény különösen akkor vált rendkívül jelentőssé, amikor a XIV. században eltiltották a muzulmánokkal való kereskedést. így elvágták az afrikai arany Európába áramlásának útvonalát, s fellendült a magyar vert arany és ezüst külföldre özönlése is, Buda—Győr—Bécs vagy Buda— Esztergom—Pozsony (Bratislava)—Bécs útvonalán, Regensburg s a nyugat-európai kereskedelmi központok felé, illetve Budáról Veszprém—Zágráb (Zagreb)—Velencén át délre. A magyar föld mérhetetlen nemesfémgazdagsága megteremtette a művészi feldolgozás lehetőségét és igényét. Az ötvösök száma országszerte gyarapodott, s a XIV—XV. századtól megalakultak céhszervezeteik is. A középkori mesterek ötvösművészete már az Anjou-házi uralkodók idején európai rangra emelkedett. Hírnevük a XV. század folyamán egyre terjedt, s a királyi Buda mellett főleg a felső-magyarországi Kassa (Kosice), Besztercebánya (Banská Bystrica), az erdélyi Kolozsvár (Cluj-Napoca), Brassó (Brasov) stb. ötvösei jeleskedtek kiváló alkotásokkal. A magyar mestereken kívül betelepült szász ötvösök s bevándorolt neves olaszok is dolgoztak hazánkban, de ugyanígy tudunk külországokba elszármazott vagy fejedelmi udvarokba meghívott magyar ötvösmesterekről is. így cserélődött a tapasztalat, változott az ízlés, tökéletesedett a technika — felfrissült művészetünk. Az ötvösművészet egyik legvonzóbb műfaja, az ékszer, az emberiség történelme folyamán mindenkor a viselet kiegészítője. A ruházattal együtt változik, fejlődik, követi a divat alakulását. A középkori hölgyek tunika fölött viselt ruha- és palástöltözete eleinte bő, elrejtette a test formáit, de a XIII. századtól kezdve egyre feszesebb, testhezállóbb lett. — A XIV. századi magyar viseletről kitűnő tájékoztatást nyújt Kálti Márk Képes Krónikája a magyarok tetteiről, amelyet Nagy Lajos (i 342—1382) készíttetett Magyarországról szóló ismertetésként, valószínűleg abból az alkalomból, hogy leányát, Katalint V. Károly francia király fiával, Valois Lajossal szándékozott eljegyezni. A gazdagon illusztrált krónika nagyszámú iniciáléja és miniatúrája a magyar viselettörténetnek is becses forrása (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest). A köpenyek és ruhák össze-
