Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

Zsolnay a bécsi kiállításon elért sikeren felbuzdulva kettős harcba bocsátkozott.

Egyfelől nehézipari áruival a belső piac meghódítására tört, amelyet az osztrák és cseh kerámiai ipartól kellett elvenni. Hogy mennyire markukban tartották a magyarországi piacot az osztrák és a cseh kerámiai gyárak, azt a következő adatok mutatják:

1898-ban a magyarországi üzemek 218112 K értékű csatornázási csövet állítottak elő. Ugyanakkor sokkal többet, 321 300 K értékű csatornázási csövet a határon kívülről hoztunk be. Ugyanezen évben 656 000 K értékű kályhacsempét gyártottunk. E mennyiség azonban a keresletnek csak a felét fedezte (48%), ezért 1 060 000 K értékű kályhacsempét importáltunk. Burkoló lemezekből gyártásunk értéke 317 000 K-t tett ki. Ezzel szükségletünknek csak egy kis töredékét tudtuk kielégíteni.74

Egyes gyárak észrevették a kályhagyártás terén kínálkozó piaci lehetőséget. Hollóháza, Városlőd, Herend és számos kisebb gyár ezért bevezette a kályhacsempegyártást.

Zsolnay mind a három termék, az agyagcső, a kályha és a falburkoló lemez gyártására rávetette magát. 1885-ben csőgyárat és kályhagyárat állított fel, 1892-ben pedig megkezdte a falburkoló lemezek előállítását. A Magyar Posta és a MÁV a telefon és távirda szigetelő szükségletét import útján külföldről szerezte be. Zsolnay Vilmos jelentkezett és felajánlotta, hogyha megbízást kap, a külföldiekkel egyenértékű szigetelőket fog szállítani. A megbízást elnyerte, s 1891-ben megkezdte a szigetelők nagy méretekben való gyártását.

A belföldi piac megszerzésének gondolatától sarkalva a kiállítások egész seregén vett részt. 1874-ben megjelent a gyár az Apatini Iparkiállításon, 1875-ben az Újvidéki Iparegylet kiállításán, 1876-ban a Szegedi Iparkiállításon. Mindenütt éremmel tüntették ki.

Finomkerámiai áruival, azaz könnyűipari cikkeivel azonban elsősorban a külföldi piacot akarta bevenni. Látta, hogy ott az igények ezen a téren magasabbak és nagyobb a fizetőképes vásárlóerő is. A díszműárut pedig értékénél és kis súlyánál fogva rentábilisan lehetett szállítani a távoli piacra.

Ezért az 1873. évi bécsi kiállítás után nekifeküdt díszárui agyagának, cserepének további finomításához. Egyben megkezdte a kutatást a magastüzű mázak terén. Az eredményt az állandóan finomodó díszműáruknak az említett flowing technikától egész a vert antique díszárukig terjedő sora bizonyítja.

74 Mo. Gy. i. 1898. VII. füzet 135, 164. old.; Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése, 1870—75. 246. old.

79