Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
Ebbe a művészi és ipari versenybe állt be Zsolnay Vilmos. Díszárui anyagát, cserepét egyre vegyítette, finomította és tökéletesítette. Különféle mázakat és díszítéseket alkalmazott. Az iparművész és művészettörténész feladatkörébe esik ezen díszáruk fejlődésének leírása. Mi csak mint árut tárgyaljuk meg annyiban, amennyiben gyártásuk a vállalkozás haladását mutatják. Ebből a fokozatosan finomodó anyagból készültek 1873-ban az ú. n. „flowing technikájú” díszedények, 1874-ben az „őserdő vázák” és az ásatási leleteket utánzó „Pannónia edények”, 1875- ben a „vert antique”, továbbá a népies és keleties dekorú díszedények. Szívós munkája 1876-ban fényes eredményt hozott. Ekkorra sikerült neki az anyagot, a cserepet teljesen kifinomítani. A porcelán alapanyagát, a kaolint ugyanis a keménycserép alapanyagával keverte. A kifinomított edénytesthez 1877-ben kikísérletezett egy magas tüzű mázfestési eljárást. E kettős találmány eredménye a Zsolnay-féle keménycserép lett, amelyet Zsolnay porcelán-fajansznak nevezett. Ezzel az európai keramikusok versenyében nagy sikert aratott. Zsolnay edényeinek anyaga elefántcsontszínű és áttetszőén finom volt. De ugyanakkor új volt az alaptest díszítési módja is: a máz. Ezen áruira a kor divatjának megfelelően japán, perzsa, indus dekorok mellett renaissance és magyar dekorokat alkalmazott.67 A Zsolnay-féle keménycserép, amelyet a gyár porcelánfajansz néven hozott forgalomba, a keménycserép és a porcelán közt foglal helyet. A találmány alapján előállított áruk az 1878-i párizsi világkiállításon óriási sikert arattak. A gyárnak megszerezték a világhírnevet. A Zsolnay-féle keménycserép (porcelán-fajansz) ekkor kezdte meg diadalútját. Sikerét fokozta, hogy Zsolnay újabb és újabb változatait vitte piacra. így jöttek létre a „Palissy genre”, az aranybrokát alapú, a vas alapú, a páte sur páte, a rücskölt, helyesebben összeugrós (Tieger), a duplafalú, áttört köpenyes, az arany alapra arannyal díszített edények sorozatai. A nyolcvanas évek végén az egymással versengő keramikusok azzal próbálkoztak, hogy díszedényeiket fémfényű mázakkal vonják be. Zsolnay Vilmos ebbe a versenybe is belevetette magát, és ismét elsőnek érkezett a célhoz. A középkori mór mesterek ismerték a fémfényű mázak tit67 Weiner Mihályné: Felszabadult iparművészet. Művelt Nép 1952. 14. old. 75
