Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
anyagot, megszervezte munkásokkal és gépekkel az üzemet. Mindezekhez Zsolnay Vilmos esetében még egy, éspedig gyára jövőjére döntő jelentőségű tevékenység járult: Zsolnay Vilmos feltalálói munkája. E képesség jelentősége minden iparágban már régtől fogva ismeretes. A kerámiában játszott szerepét egy magyar iparpártoló 1823-ban így fogalmazta meg: a „ ... matériáiknak jól el talált mennyiségeik mértékétől függ a’ Porczellánnak minéműsége és jósága, mellyhez nem szabadtatik mérték, s rendszabás, hanem minden mester az ő tulajdon esze, s többszöri próbájának, gyakorlásának s tapasztalásának útmutatása szerint munkálkodik.”09 A gyakorlat a kerámiai iparban igen nagy szerepet játszott. A neves kerámiai gyárak alapítói közt számos olyan akadt, akik nem tanultak rendszeresen sem geológiát, sem vegyészetet. Üzemeik fejlesztése során gyűjtötték tapasztalataikat, mint autodidakták szerezték meg elméleti tudásukat, és így váltak neves szakemberekké és feltalálókká. Analógiáért nem is kell külföldre menni. Ilyen autodidakta volt a fazekas családból származott, de iskolai szakképzést nem nyert Fischer Mór, a herendi porcelángyár alapítója is. Zsolnay Vilmos is így tett szert kerámiai ismeretekre. Tudását a gyárában végzett kísérletezésekkel, az irodalom tanulmányozásával és a versenytárs gyárak termékeinek megszerzésével egészítette ki. Szakértelmét 1878-ban Schmidt Sándor, a meisseni porcelángyár igazgatója a párizsi világkiállításról írt jelentésében a tisztelet hangján ismerte el. Wartha Vince, a korabeli legnagyobb magyar elméleti kerámiai szaktekintély szintén e hangon nyilatkozott róla: „A pécsi mester nem nyugszik soha; alig, hogy egy probléma megoldásával elkészült, máris egy másikon fáradozik... A faience-technikát átvitte a riolit-porcelánra és azzal oly remekműveket teremtett, hogy csak a porcelaine nouvelle-lel állítható párhuzamba.”59 60 Nem ránk, hanem az iparművészet történetének kutatóira vár e találmányok értékelése. Számunkra annak a megállapítása a lényeges, hogy találmányai közül a Zsolnay-féle keménycserepet, amelyet ő porcelán-fajansznak nevezett és annak változatait, valamint a plutonitot és pyrogránitot egyedül fedezte 59 Jankó János: A porcelán-készítésről. Tudományos Gyűjtemény, 1823. X. köt., 44—45. old. 00 Wartha Vince: Az agyagipar technológiája. Bp., 1892. Természettudományi Társulat. 142—143. old. A porcelaine nouvelle-t Deck Th. kerámikus állította elő a sévresi gyárban, és 1889-ben nagy sikert aratott vele. 72
