Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
Luhm Frigyes korongos Neuwedellből (Frankfurt am Oder környéke) 1885-ben, Weigelt Károly szobrász a rajnamenti Coblenzből, Braun Ferenc Grácból, Sterr Róbert festő 1883-ban Ausiserbrünstből (Bezirk Hofstein, Bayern) érkezett a gyárba.49 Mint láttuk, a gyár felszívta először a baranyai fazekasfalvak háziiparos és kismester fazekasait. De kapott aztán a Dunántúl, sőt az egész ország minden olyan vidékéről fazekasmestereket, ahol csak az agyagipar virágzott, helyesebben, ahol a kapitalizmus következtében csak pusztult. A festőket és korongosokat Európa kerámiai iparvidékeinek gyárai adták. A cseh-morva festők a pécsi üzem műhelyeiben osztrák, bajor, porosz sorstársaikkal kerültek össze. A nyilvántartási könyvek lapjairól elénk tárul a Zsolnay - gyár munkaerőpiaca, amely a poroszországi Neuwedelltől a horvátországi Slatináig, a rajnamenti Coblenztől a galíciai Kolomeáig terjedt. (L. 5. sz. térképet.) Ezek a festők és korongosok a tőkés termelésben mindig meglévő munkanélküliek tartalékseregéből kerültek ki. A válságok alkalmával a gyárosok elsősorban a nekik nem tetsző, az általuk másodrendűnek tartott munkásokat bocsátották el. Főleg azoktól a dolgozóktól igyekeztek szabadulni, akik a munkásmozgalmakban vezetőszerepet játszottak. A különféle indítóokok alapján érkező dolgozók közt a gyár olyan szakmunkásokhoz is jutott, akik nem tudtak megbirkózni a rájuk váró feladatokkal. Zsolnay Vilmosnak nem mindig sikerült megkapnia terveihez a legjobb kivitelező munkaerőket. E körülmény a gyár művészeti színvonalán észrevehető nyomokat hagyott. (A másik elbocsátási tényezőnek, a munkásszervezkedésben való részvételnek az itteni hatását később tárgyaljuk.) Ez a tény, de főleg, hogy olcsóbb szakmunkásokhoz jusson, Zsolnay Vilmost a gyár tőkéjének növekedésével arra késztette, hogy 1886-ban gyári iparostanonciskolát állítson fel. A gyári tanoncok többnyire munkásainak fiaiból kerültek ki. 5 éven át jártak ebbe az iskolába. Az órák fele a munkaidőbe esett. Ezt az időt a gyáros meg is fizette nekik. A városi polgári iskola tanárai tanították a közismereti tárgyakat, a szaktárgyakat pedig a gyár művészei. Hangsúly az utóbbiakon volt, mert hiszen mintarajzok után dolgozó korongosokat, festőket, mintázókat, formaöntőket akartak itt nevelni. 50 49 E. B. I. 77., I. 20., II. 86. old. 6° Zsolnay Vilmos 1828—1928. Pécs, 1928. Dunántúl ny. 14. old. O. L. — Kereskedelmi Minisztérium, 6. szakosztály, 1890. 79 462.; Körösztös Antal, Nagy Ferenc dolgozók szóbeli közlései. 66
