Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
ban Ungvárról, Kerekes Márton kályhás 1893-ban Kolozsvárról, Óváry József kályhás pedig 1883-ban Szegedről került a gyárba.46 Az ország majd minden fazekas vidékének akadt képviselője a pécsi gyárban. Megfelelő festőket azonban ily módon nem kapott Zsolnay Vilmos. Azokat már fazekasmesterekből nem vehette. A működő keménycserép-gyárak és a herendi porcelángyár dolgozóiból szállingózott ugyan Pécsre néhány. így került például a gyárba Schőnig György festő Bándról (Veszprém m.), Weber István festő 1880-ban Herendről.47 Ez azonban nem bizonyult elég bő forrásnak, ezért kénytelen volt munkásokért idegenbe nyúlni. A kapitalista a 19. században arra az útra lépett, amelyen a 18. században a földesurak jártak. Az utóbbiak kedvezőbb körülmények megcsillogtatásával jobbágyokat telepítettek a baranyai falvakba, a kapitalista szakmunkásokat a városba, Pécsre. A kapitalizmusban kialakult munkaerőpiac azonban a tőkés dolgát könnyűvé tette. Hogy a külföldi munkásokat idehozhassa, a többi gyárakhoz hasonlóan Zsolnaynak is munkáslakásokról kellett gondoskodnia. Zsolnay azokat a házakat, amelyeket a Tettye-völgy környéki nyersanyagszerzés során vásárolt, munkáslakásoknak használta fel. Ugyanezen okból nekilátott a gyár környékén a Felsővámházutca, Major-utca, Pálya-utca (most Beloiannisz-u.), Alsó-Balokány-utca házainak megvásárlásához. Az idegenből jövő festők, korongosok és égetők Csehország (Karslbad, Znaim, Szudétaföld), Szászország, Bajorország és a Rajna mentének kerámiai iparvidékeiről kerültek a múlt század 70—80-as éveiben a gyárba. Dietrich Vendel Schlagenwaldból (Horni Slavko), Gmell Vendel Herschetitzből, Hartman Antal Oslavából, Kabatek Károly Steinschönauból, (Kamenicky Senov), Oppelt Ede Guxdorfból, Hübl Frigyes Sockelsdorfból, Cserny József Wilsschussbergből, Schuster József Brünnből jöttek ide dolgozni48 A karlsbadi (Karlovy Vary) kerámiai iparvidék schlagenwaldi (Horni Slavko) gyárán kívül érkezett festő a másik itteni nagy gyárból Dallwitz (Dalovice)-ból is. A znaimi agyagipari körzetből szerepel még, mint előző munkahely, Mohelno, Jaispitz (Jevisovice) neve. De nemcsak Steinschönauból (Kameniczky Senov), hanem más szudéta-földi üzemekből, Rohrsdorfból, Reinowitzból, St. Georgból, Niederullersdorfból is vetődtek dolgozók Pécsre. 46 E. B. ni. 64., II. 190., III. 71., I. 106., Dl. 65., I. 14. old. 47 E. B. I. 56., I. 47. old. 48 E. B. I. 129., II. 176., I. 47., I. 76., II. 1., I. 56. old. 64
