Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

Első feladata a kellő geológiai, kémiai, ill. technológiai ismeretek megszerzésében állott. Ez a munkája világítja meg döntően, hogy mennyire a kerámiai gyár állott elképzeléseinek és spekulációs tevékenységének a központjában.

Az üzem 1868-ban megindult, és ezért szaktudásra nyomban égető szükség volt. Mivel Zsolnay Vilmos maga elegendő szakismerettel kezdetben nem rendelkezett, külföldről hívott az üzem élére vezetőket. 1868-ban egy Dressier nevű igazgató, majd 1870—71-ben dr. Schmidt Sándor, később a világhírű meisseni porcelángyár igazgatója vezette az üzemet. Ők azonban annak kezdő állapotát látva, nem vállalták a fejlesztéssel járó küzdelmeket, és hamarosan távoztak. Zsolnay ekkor egy Golich nevű művezetővel próbálkozott.

Közben szakkérdések során ismeretségbe keveredett Kosch udvari tanácsossal, a bécsi állami vegykísérleti állomás igazgatójával. Zsolnay feltárta Koischnak helyzetét, és őt 1871-től fogva társulásra igyekezett rábírni. Úgy látszik, hogy Koschnak kezdetben kevés bizalma volt a pécsi vállalkozóhoz. Erre Zsolnay bepillantást engedett neki szövevényes üzleteibe, amelyek azonban mind végcélját, a kerámiát szolgálták: „Ragyogó kilátásaim vannak úgy a szénbányavállalkozásomat, mint a házeladásomat illetőleg és hamarosan abban a helyzetben leszek, hogy jelentős pénzösszeg felett rendelkezem ...”

A bányák és a bazár eladásából remélt összeggel Zsolnay nemcsak az üzem fejlesztését, hanem egy bécsi lerakat létesítését is tervezte. Ezért 1872-ben Koschnak, aki ezek után már hajlott az ajánlat felé, a következőket írta: „Tekintse a dolgot a legnagyobb komolysággal és legyen Ön meggyőződve arról, hogy mi mindent el fogunk érni, amit mint ideális célt magunknak elképzeltünk... ne tekintsen se jobbra, se balra, hanem csak bizalomteljesen Pécsre és meg fogja látni, hogy minden vonatkozásban helyesen döntött.”

A bányaüzlet nem sikerült. Elfújta az 1873. évi tőzsdei krach vihara, amely a nagy spekulációk korának egyszerre véget vetett. Ennek hatása alatt Kosch is visszalépett. Biztos állását, a sima utat a járatlanért ő sem hagyta el.20 26

26 Zsolnay Vilmos levelei Koschhoz 1872 febr. 19-ről, 1872 ápr. 15-ről, valamint egy, e két időpont közt íródott, keltezés nélküli levél: „Ich habe brillante Aussichten für mein Kohlenunternehmen ebenso für meine Hausrealisierung und dürfte ich bald in die Lage kommen über einen Brocken Geld zu disponieren...”

„Fassen Sie die Sache mit allem Ernste an, und sind Sie überzeugt wir werden alles erreichen, was wir uns als ideales Ziel vorgestellt hatten... sehen Sie weder links noch rechts, sondern nur

53