Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
Zsolnay Miklós szemét megragadta a keménycserépgyártásban rejlő üzleti lehetőség. Mint pécsi tudta, hogy itt nyersanyagot, jóminőségti agyagot kínál a hegyoldal. Hiszen ez képezte alapját az ő korában még virágzó, a székesegyház előtti téren nagy piacot tartó pécsi fazekasiparnak. Mint kereskedő, aki üzletébe maga is bevezette a keménycserép-edény árusítást, meglátta, hogy az a fazekasárut a piacról ki fogja szorítani. Ezért úgy döntött, hogy fiát hozzásegíti egy keménycserép-manufaktúra megalapításához. A nyersanyag lelőhely, az azt felhasználó helybeli fazekasr ipar virágzása és a keménycserépgyártás jövőjének kapitalista felismerése hívta életre Pécsett helyi alapokból Zsolnay Ignác keménycserép-gyárát.7 A vállalkozás nyersanyagának és telephelyének biztosítására Pécs keleti részén, a budai külvárosban, az agyaggödrök -és téglaégetők vidékén, Zsolnay Miklós Piacsek Antal énítőmestertől megvett egy kis házat 551 négyszögöl telekkel. A funduson lévő agyaggödör mellett egy téglaégető kemence is állott. Majd ezt a telket kiegészítette a Felsővámház-utcán még 1600 négyszögöllel, amelyet 307 aranyért a várostól vett meg. Ezen is agyaggödrök tátongtak, éppen úgy, mint valószínűleg a szomszédos telkeken is, mert az egyik Tachler János téglavető, a másik Frenkl Mátyás téglavető tulajdona volt. Fiát pedig az apa elküldte egy esztendőre Lukafára, hogy sajátítsa el a keménycserép edénygyártás technikáját. Az év leteltével megvásárolta számára a lukafai gyár felszerelésének egy részét, és azt Pécsre szállítva a már megszerzett telken felállította. 1852 június 2-án nyújtotta be a pécsi polgármesternél Zsolnay Miklós kereskedő folyamodványát, amelyben keménycserép-gyár felállítására engedélyt kért. A szabadságharcot követő abszolútizmus kormányszerve: a soproni helytartóság a megyefőnök, ill. polgármester útján 1853 március 1-én értesítette a folyamodót, hogy az engedélyt megadta, de a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara előtt igazolnia kell, hogy a vállalkozás megindításához elegendő tőkével rendelkezik. Az üzem már ekkor készen állott. Erre vall Pritzlmeyer Antal rendőrtanácsos 1852 december 17-ről keltezett jelentése: „a gyár tűzmentesen van építve és annak távolsága miatt veszély a városra nézve nem félhető...” Ennek alapján e dátumot, 1852 december 17-ét 7 Hasonlóan a helyi fazekasipar adta az indítást a tatai kőedénygyár létesítéséhez, 1. Révhelyi Elemér: A tatai majolika története. Bp„ 1941. 39. old. 42
