Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén

mesterlegényt. Az elbocsátott legény aztán vagy gyárba állt be dolgozni, vagy vándorbotot fogott kezébe, és megpróbált máshol jobb helyet szerezni. A kizsákmányolást fokozó iparos azzal okolta meg eljárását, hogy a legények „az izzadó iparosmester erszényében könyökig vájva marokkal szeretnék a munkabért szedni.”65

A legényeket követték azonban lassan ezen az úton, az önállóság elvesztésének útján egykori mestereik, a kisiparosok is. A kereskedelem olcsóbb árukat hozott forgalomba, mint amit ők termeltek. A versenyben nem tudták tartani magukat, önállóságukat feladva gyári munkásokká váltak.

Az iparban foglalkoztatott segédek és gyári munkások, tehát a nem önálló keresők, hanem bérmunkások száma az 1860-as évek végére jelentősen megduzzadt. 1851-ben 790 iparost tartanak számon Pécsett. A segédek, továbbá a már akkor meglévő pár manufaktúra és gyár munkásainak száma együtt legfeljebb ugyanezen szám körül mozoghatott. 1869-re a munkások száma 1637-re emelkedett. A földműves lakossághoz vették még ekkor a városban élő 998 bányászt is. A munkásság összlétszáma ezekkel 2635 főt, a 23 863 főnyi városi lakosságnak kb. 11%-át tette ki.66

Ez a kialakuló ipari és agrárproletariátus őrizte 1848 emlékét, és kitartott mellette. A munkásmozgalom Pécsett ezzel az örökséggel indul el, amelybe halványan, de már láthatóan szövődnek bele az osztályharcos elemek. Erre vetnek fényt az 1860—61. év pécsi eseményei.

A bécsi udvar és az osztrák nagyburzsoázia az 1860. évi októberi diplomával megkísérelte Magyarországgal a kiegyezést. A helytartótanács elrendelte a szab. kir. városok közigazgatásának az 1848. évi XXIII. te. alapján való rendezését.

Ekkor Pécsett is feléledt a 48-as jobb- és baloldal. Az előbbi a rendeletre hivatkozva teljesen új tanács és képviselőtestület választását kívánta. A baloldal azt hangoztatta, hogy az alkotmányosság fonala 1849-ben megszakadt. Most tehát az alkotmányosság visszatértével újra az 1848-ban választott városi tanács és képviselőtestület lép hivatalba. Csak azon helyeket kell a tanácsban, ill. a képviselőtestületben választással betölteni, amelyek időközben halálozás révén megüresedtek.

A két álláspont mögött a belvárosi, jómódú polgárság és a külvárosi proletariátus osztályellentéte húzódott meg, és az robbant ki.

65 Pécsi Lapok, 1862 febr. 27. sz.

66 Lederer Emma: Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1952. 133. old.

31