Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén
résznek az arcán szembetűnő délkeleteurópai, balkáni vonásokat alakított ki. A megyebeli nagybirtokos arisztokrácia nem élt Pécsett. Nagyobb házat csak a bakócai uradalmat bíró Majláth grófok tartottak a városban. A pellérdi Czindery, a siklósi (ekkor kincstári kézen), németbólyi, üszögi gróf Batthyányi, a valpói báró Prandau, a szentlőrinci Eszterházy nagyuradalmaknak azonban Pécs volt az értékesítő és beszerző piacuk. Ezek birtokosai intézőik, gazdatisztjeik, ügyvédeik révén állandó kapcsolatban álltak a város kereskedőivel. A bankélet és a vasútépítések, így 1865—67 közt a Pécs— barcsi vasút építése, közvetlen kapcsolatba hozták a földbirtokos és kereskedelmi tőkét. Az előbbinek a hatása a kereskedelmi, ill. már ipari tőke politikai állásfoglalására ezzel megkezdődött. A nagybirtokosok mellett nagy súlya volt a városban az egyháznak. A templomok, rendházak nagy számában már külsőleg is kifejezésre jutott ez a tény, amelynek gazdasági alapja az egyházi nagybirtok volt. A vármegyét vezető egykori köznemesség, amelynek száma Baranyában amúgy is kicsi volt, a gazdasági és főleg a társadalmi életben az abszolutizmus alatt háttérbe szorult. Az önkényuralmat szolgáló idegen tisztviselők, a város lakóival, mint olaj a vízzel, nem keveredtek. Jellemző elszigeteltségükre, hogy azt a tettyei kocsmát, amelyben vasárnap délutánjaikat egymásközt eltöltötték, a pécsi német polgárság „svábenburg”-nak csúfolta.54 55 A városi polgárságnak a felső rétegét a Czvetkovics, Littke, Zsolnay, Engel, Schapringer, Grün kereskedő-családok,65 valamint a nagyobb céhes műhelyek, tőkés kooperációk és manufaktúrák tulajdonosai: az Erreth, Höfler, Krautszak, Stirling, Mayer tímárcsaládok alkották. Belőlük kerültek ki a szabadságharc és az abszolutizmus után a gyárosok. A közép-kereskedők és a nagyobb műhellyel rendelkező iparosok szorgalmasan dolgoztak, hogy majd a század végén mások is megjárhassák a nagytőkéssé emelkedés útját. Közülük ez időben Blauhorn Gusztáv, Jäger Károly, Hartmann Antal, Kovacsics Károly, Lakics Ferenc, Likl János, Ráth Mátyás, Reéh Vilmos, Reinfeld Sándor voltak a nevesebbek. 54 Török Gyula: Pécsi útmutató. Pécs, 1943. Dunántúl Pécsi Egyetemi könyvkiadó. 95. old. 55 Cserkúti Adolf: Az első pécsi zsidók. Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője, VII. évf. 1914. 22. old. 27
