Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
Táblázatok
6. AZ 1895. ÉVI ZSOLNAY-GYÁRI SZTRÁJK RÖPCÉDULÁJA A keramikai szakmunkásokhoz! A mint t. szaktársak a „Solidarität” vagy „Népszavá”-ból már tudni fogjátok, a pécsi Zsolnay-féle porcellán-, fayence- és terracotta-gyárra a zárlat kimondatott, mégis daczára ennek, kötelességünknek tartjuk felemlíteni, hogy mi pécsi szaktársak, (mint modellurők [sic!] szobrászok, korongolók, festők, edénykészítők, terracotta-mintázók és forma-öntők) nem csupán bérharczban, hanem igazság és jogküzdelemben is állunk. Szaktársak! Hallgassunk akkor, midőn egy 22 év óta a gyárban foglalkoztatott és megőszült munkás egy individium (sic!) miatt, ki magát művezetőnek mondja, azonnal az országútra kitétetik? Legyünk megnyugodva akkor, midőn fentnevezett individium (sic!) a munkásokat napról-napra jobban nyúzza, hogy magának a főnökség előtt nagyobb tekintélyt szerezzen? Hagyjunk magunknak tetszeni, hogy oly edényeknél, melyek már két háromszor sima égetésben voltak, defekt-levonások legyenek? Nem kell fellépnünk az ellen, ha a főnök a munkásokra erkölcsi kényszert alkalmaz és ezáltal szervezkedésünket feldúlja? Mit tegyünk tehát? ha mi küldöttséget menesztünk a főnökhöz, hogy közös megegyezésre jussunk, és ő e helyett a legbrutálisabban visszautasít mindent, 4 embert pedig, kik szintén már rég foglalkoztatva vannak nála és családosak, megrendszabályoz? Szaktársak! Azt hisszük, erre csak egy válasz létezik és pedig: vagy hallgatni és tovább rabszolgáknak lenni, vagy pedig szigorúan szabályszerű eljárás mellett a munkát félbehagyni! Szak- és elvtársak! Az utóbbi megtörténvén, rajtatok áll, hogy sürgős segélyezésiek által e harczban kitartók legyünk és onnan győzelmesen kerüljünk ki. Mi kizsákmányolt munkások 200-an vagyunk, köztünk sokan nagy családdal, kik hathatós segélyezés nélkül nem soká tarthatnánk ki, a tőke előnyére és a szegény proletárság kárára. Szak- és elvtársi üdvözlettel a pécsi keramikai munkások. Pécsi Napló, 1895. szept. 4. sz. 251
